Zsiga Henrik legújabb műve egy nyolc történetből álló könyv, mely történeteknek valós alapjuk van. Sőt, nemcsak valóságalapjuk van, de nagyon is igaz történetek, méghozzá a szerző a saját maga által készített nyolc interjú, beszélgetés tartalmát írta meg. A nyolc kiválasztott alany harmincból csökkent le, ugyanis a szerző egy felhívással fordult az emberek felé, "alanyokat keresve", így anonim módon kezdtek el jelentkezni az emberek történeteikkel. Természetesen a nyolc sztori,
a nyolc alanynak nem a leghétköznapibb dolgait taglalja,
hanem a személyes poklait, mint az alkoholizmus, a gyász, a betegség, a nemi erőszak...
A történet birtokosai – a helyszínt illetően – eldönthették, hogy a beszélgetés során a komfortzónájukon kívül vagy belül szeretnének-e maradni. Vagyis akadt olyan, aki csak saját otthoni környezetében érezte azt, hogy képes megnyílni, és volt olyan, aki a kinti világ légkörét választotta. Külön érdekes a történetek kapcsán, hogy
valamennyit az olvasó fog „hallani” másodszor,
hiszen személyességükből, illetve elnyomásukból, elásásukból fakadóan idáig elhallgatott történetekről beszélünk.
„Aki nem kíváncsi, abból művész nem lesz”- fogalmazta meg a szerző, aki kérdésemre, vagyis, hogy az interjúelbeszélgetés során előkerülő fájdalmasabb részeknél a kérdezőnek kell-e váltogatnia "szerepét", vagy maradnia kell az írói szerepben, azt felelte: „Akármilyen fájó dologról beszél az alany, nekem fel kell tennem a következő kérdést is.”.
Az est moderátora Zimonyi Barbara volt, akinek köszönhetően kialakult egy barátságos légkör, amelyben a nézők is mertek kérdezni.
