Mert egy igazi párkapcsolat működtetése piszok nagy meló. Igazság szerint már az komoly energia- és időbefektetés, hogy eljussunk egy kapcsolatig és ne pattanjunk vissza folyton a palánkról. A helyzet ugyanis az, hogy mind olyanok vagyunk, mint az áruházak polcain dekkoló megnyomódott, összepiszkolódott áruk: egy párszor mindannyiunkat leejtettek már, beszereztünk egy pár sérülést, rég nem vagyunk hibátlanok. Lehet, hogy eleve már a „csomagolás” közben elromlott valami.
Az idealizált kép a párkapcsolatról
Mindannyian tele vagyunk sebekkel, és ha nem dolgozzuk fel őket, soha semmi nem fog működni, mert mindig ugyanazokat a köröket fogjuk futni. Ez az egyik legfontosabb alap ahhoz, hogy egyáltalán labdába rúghassunk a pályán.
Aztán persze nem árt elrakni egy dobozba a tévhiteket és jó mélyen elsuvasztani őket, mert ezekkel megint nem fogunk egy tapodtat sem előrébb lépni.
Mik a klasszikus tévhitek?
- A szerelem első látásra jön: Ritka madár a fehér holló, a meglátni és megszeretni esete is az. A legtöbben inkább lassan ismerkedünk, és nem is elvárható, hogy 10 perc, egy randi alatt fellobbanjon a szikra, hiszen a sok csalódás némileg immunissá is tesz a szerelemre.
- Ha megtalálom az igazit, boldog leszek: És addig üljünk a fenekünkön boldogtalanul? Akkor már inkább élvezzük azt, ami adott. A boldogság egyébként sem egy tartós állapot, inkább apró pillanatokban mérik, és amikor a hormonkoktél okozta rózsaszín köd felszáll a fejünkről, látni fogjuk, hogy megannyi új akadály jön, amik elől nem elfutni kell, hanem leküzdeni őket.
- Nem kell keresni a társat, majd rám talál: Dehogyisnem. Tudatosan végig kell gondolni, mik az igényeim, kire vágyom és keresni kell.
- Csak próbálkozni kell és jön: Keresés és vaktában próbálkozás között azonban van különbség, és ha magunkon nem változtatunk, akkor nem fog jönni a valódi társ.
Az utcán összeütközve valószínűleg nem talál ránk az igazi
Persze ekkor még mindig csak a startállásnál vagyunk, és önmagában nem is csak a célig kell eljutni: a kérdés az, mi történik azután? Mert a legtöbbször akkor romlanak el a dolgok, amikor nyugodtan hátradőlünk, hogy megtaláltuk az igazit. Mert egy-két év múlva rájövünk, hogy mégse – vagyis csak azt hisszük, mégsem. Pedig ha az alapokat megtanulva és betartva dolgoznánk a kapcsolaton, igenis lehetne hasonlóan klassz, mint az elején.
Szóval akkor mi kell egy jó kapcsolathoz?
- Önismeret: A szerelmi Maslow-piramis legfontosabb alapja, nemcsak a párkapcsolatig való eljutásban, de utána is. Enélkül ugyanis hajlamosak vagyunk a legapróbb gondokért is a másikat felelőssé tenni és őt tenni a haragunk céltáblájává, mikor lehet, valami teljesen más bosszant minket.
- Önbecsülés: Avagy vágyhatok én Brad Pittre/ Angelina Jolie-ra (helyettesítsék be a megfelelő álomképpel), ha magamat nem tartom elég szerethetőnek ahhoz, hogy belém zúgjon Brad/Angelina, akkor nem is fog. Mondjuk erre amúgy is elég kicsi az esély, mindenesetre társválasztásnál akaratlanul is olyan mellett fogunk kikötni, aki szintén a mi fejben leosztott kategóriánkba tartozik. Ráadásként egy olyan embert, aki nem becsüli magát, dézsaszámra öntözhetjük dicséretekkel, attól még nem fog kivirágozni. Csak egy szakember tud neki segíteni.
A sziklaszilárd önbizalom az egyik alap
- Boldogság: Kutatások szerint a boldogság 50%-ban örökölhető (azaz számít, milyenek a családi gyökereink), 10%-ban függ a körülményektől (pénz, egészség, munkahely stb.), míg 40%-ban mi alakítjuk. Hálanapló vezetése, a testmozgás, a közös programok vagy a szükségleteinkre való odafigyelés például remek módja lehet a boldogság alakításának. Utóbbit főleg nem érdemes elhanyagolni, míg ugyanis a párkapcsolatok első évében mindenki rendelkezik a gondolatolvasás képességével, azt követően már finoman a párunk tudtára kell adni azt, ami addig egyértelmű volt.
Ezt a három pontot úgy is összefoglalhatnánk, hogy Válj igazivá: ha ismered magad, tudod mit akarsz, boldog vagy és sziklaszilárd az önbizalmad, egyből ragyogni kezdesz, mindenki téged akar. Akkor már lehet tudatosan keresni a társat, és még az igazi is horogra akadhat.
Konfliktusok lesznek, de lehet őket kezelni
- Konfliktuskezelés képessége: Az a kapcsolat, amelyekben nincsenek konfliktusok, halott kapcsolat. Olyankor már nem számít, tudtára adjuk-e a másiknak, hogy bánt valami, mert eleve keresztet vetettünk az egészre. A konfliktusok tehát jók, amíg tudjuk kezelni őket, és nem hagyjuk, hogy letámadjon minket az apokalipszis négy lovasa: a durva kritizálás, a megvetés, a védekezés és az elzárkózás.
- Kapcsolatápolás művészete: Egy kapcsolat olyan, mint a kert. Rendszeresen művelni kell, hogy ne vaduljon el, de ha rendezett a kert, az rengeteg örömöt tud adni. Ugyanitt nem árt megtanulni a mágikus arányt, azaz öt pozitívumra, dicséretre juthat egy negatívum, kritika, a minőségi idő pedig tényleg csodákra képes.
Persze a legfontosabb az, hogy mindkét fél képezze magát, különben egy sikeres terápia vége is válás lesz. Most pedig, hogy tudjuk az alapokat, már csak egy valamit nem szabad elfelejteni: hogy innentől kezdve Te vagy a felelős a saját boldogulásodért.
Jánosi Valéria A jó párkapcsolat tanulható című előadása a Házasság Hete kapcsán hangzott el szerdán az Agórában.
