Az előadásra nagy volt az érdeklődés. Hogy miért? Egyrészt a visszaigazolás reményében érkeztek – főként társukkal együtt – az érdeklődők, másrészt pedig kapaszkodókat keresve ahhoz, hogyan tudnának közelebb kerülni párjukhoz.
Bedő Imre szerint komoly akadály, hogy a házaspárok a konfliktuskezelésük során általában csak saját magukat illesztik bele a történetbe. A nőt és a férfit. Pedig nyilvánvaló, hogy sem a nőnek, sem a férfinak
nem mindegy, hogy a gyerekek házifeladatával, vagy egymással kell foglalkozniuk.
E tekintetben tehát nemcsak két tényezőből áll a probléma és annak megoldási folyamata, hiszen ha már a családalapítás is fennáll, akkor több "szereplő" is belekerül a történetbe. A napi rutin, a munka, a gyerekek tanulmányai, különórái miatt, életünk nagyjából három órába szorul be. Este hét órától - amikor már mindenki otthon van -, tíz óráig, amikor már aludniuk kell a gyerekeknek. Ez alatt a három óra alatt kell a gyermekekkel együtt lenni úgy, hogy az minőségi együttlét legyen. Ezalatt a három óra alatt kell megtenni mindent a gyermekek neveléséért. Nem mindegy tehát – és itt tért át az előadó a példamutatásra –, hogy mi kerül ebbe a három órába.
Szinte törvényszerű, hogy akik kiegyensúlyozott családi környezetben nőnek fel, ők lesznek – főként – képesek egy ideális család megalapítására, megtartására. Hiszen a példamutatás jelentősége nagyobb, mint azt gondolnánk. Ha nincsen jelen apuka – mint férfi minta – az a lányoknál például a magazin- és filmbeli mintakép kialakításához vezet, vagyis:
George Clooney szintjére helyezik a lécet.
Hangsúlyos pont, hogy társadalmi szinten sikerüljön az értékrendet megtartani: nagy probléma ugyanis, hogy az emberek elszigetelve élnek, és ezért nem találják párjukat, nem találnak olyat, akivel közös nevezőkre ismernének. Fontos, hogy a gyerekek a szüleiket közös szövetségként lássák működni, akik az erkölcsi megerősítésen kívül az érzelmi alapok megszilárdítására is hangsúlyt fektetnek.
