Mióta világ a világ, az emberiséget roppant mód foglalkoztatja a fiatalság. Nem csak az Amerikából importált szépségideálok szintjén és nem is csak a kalandfilmek vonatkozásában, ahol a kincsvadászok az örök fiatalság kútját keresik. Talán inkább azt akarjuk megfejteni, miben rejlik a fiatalság titka.
Mert van ebben az állapotban (mert a fiatalság talán nem csak kor kérdése) valami misztikus. Amikor fiatalok vagyunk, úgy érezzük, elpusztíthatatlanok vagyunk. Csalhatatlanul hiszünk a vágyainkban, hogy amit megálmodtunk magunknak, azt képesek leszünk keresztülvinni minden akadályon, és akár bátran ugrunk a semmibe is. Hisszük, hogy az életet igenis nagykanállal kell falni, hogy bohónak lenni és őszintén vállalni magunkat kötelesség. Édes, kellemes kötelesség, szemben a felnőttek konvenciók szabta kötelezettségeivel.
Ez az az érzés, amit mind irigylünk és visszasírunk valahol, még ha közben egy legyintéssel el is intézzük a dolgot, vagy éppen zsörtölődünk a mai fiatalokon.
És aztán ott van a másik oldal. Talán soha nem beszéltünk annyit a legújabb generációkról, mint napjainkban – őszintén, többnyire elég lefitymálóan. A régi és új generációk közötti „harc” persze örök, egy idő után, ahogy önkéntelenül is felkerül az emberre a „bezzeg az én időmben” szemüveg, átvált az újak megítélése negatívba. De ez mintha most mindennél erősebb lenne, talán mert a mostani generáció valóban másabb, mint elődeik (amiről nagy részben épp elődeik tehetnek).
Sárdi Gergely /Fotó: trsnds.com
De valójában milyenek is a mai fiatalok? Egyesek szerint meglehetősen elveszettek, mások szerint rendkívüli tehetség és bátor tettrekészség rejlik sokukban. A Veszprém Portré legújabb számában az érme mindkét oldalára rápillanthatunk.
Kerkápoly Csabáné pszichológus arról mesélt, szakemberként hogyan látja a mai fiatal felnőtt generációt, vajon él-e bennük az a fajta lázadás, ami egyes nézetek szerint a tehetség, a kiemelkedő eredmények alapköve is. Vagy éppen ellenkezőleg: inkább a biztos utakat, a kapaszkodókat keresik. Egy kis morzsa a válaszokból: egyik tábornak – a mai fiatalokat piedesztálra emelőknek és a morgolódóknak – sincs igaza.
Mindamellett a lap kiemelt figyelmet fordít a tehetség kiaknázására, hagyományos és alternatív módszereket is bemutatva a témában, az ifjú titánokkal készült interjúkban pedig konkrét életutakról is olvashatunk. Az útmutatásnak ugyanis nem az a legjobb módja, ha a saját nézeteinket akarjuk tolakodva ráerőltetni a fiatalokra a siker érdekében, hanem ha valódi példaképeket mutatunk nekik – leginkább a saját korosztályukból.
Fenyvesi Áron /Fotó: Kovács Bálint
Nagyinterjúnk alanya, Fenyvesi Áron, az acb Galéria vezető kurátora például egy olyan területen ért el szép eredményeket, amely kifejezetten ingoványos talaj: a kortárs képzőművészet szerinte olyan, mint a hosszútávfutás: évtizedekig kell akár várni, hogy igazolást nyerjenek a célok, a művészet mégis rengeteget tud adni.
Sárdi Gergely gyerekként lett a szerelmese az elektronikus zenének, ma már pedig ibizai klubokban táncolnak az emberek szettjeire. A merész álmon túl, az elhivatottságon túl persze rengeteg munka is kellett ahhoz, hogy idáig eljusson.
Bátornak lenni azonban mindig kifizetődő, állítja Puskás Dániel is, aki ma már Izlandon dolgozik, miközben gyönyörű tájakat és megrendítő emberi pillanatokat kap lencsevégre. Persze a siker, az álmok elérése időnként nem mérhető pénzben, Páli Viktor felnőtt magyar bajnok súlylökő szerint azonban még így is megéri. Ahogy a mintegy féltucat megszólaló is alátámasztja: a sikerre nincsenek biztos receptek és az út olykor igencsak rögös tud lenni, de igazán fiatalnak lenni – hinni az álmunkban és kockáztatni – még mindig a boldogság egyik legjobb kulcsa.
