Irigység, önzés, kirekesztés, vágyakozás a régi légkör után... és még ki tudja mennyi érzelem kavarog a gyermekben, mikor megszületik az új kis testvér. Ezek a negatív érzelmek félelmet kelthetnek a gyermekben, hiába tudjuk már felnőttként, hogy teljesen rendjén van, ha az adott helyzetben felmerülnek. Amnnyiben szülőként helyesen reagálunk az új élethelyzetre, akkor ezzel mintát mutathatunk a gyermeknek. De vajon tudunk-e helyesen reagálni?
A gyermek megijedhet a negatív érzelmektől
"A kis tesónak örülni kell, szeretni kell őt...". A leggyakrabban elhangzó frázisok egyike, azonban a trónfosztott idősebb gyermek nem biztos, hogy már az elején átérzi ennek a mondatnak az értelmét. Mert miért is kéne szeretnie? Sokkal inkább van azzal elfoglalva, hogy vajon azért hoztak új kisbabát a házba. Esetleg nem volt olyan jó gyerek? Sóvárog a korábbi kizárólagis szeretetre, figyelemre, de nem mindig cselekszik helyesen, pont a kialakult félelemérzet miatt.
Az addig nyugodt gyermek viselkedése megváltozhat, hirtelen indulatossá, visszautasítóvá, vaddá válhat, meg akarja ütni, harapni, vagy csípni a tesót, apát vagy anyát, amit határozottan ne engedjünk meg! Fontos, hogy szülőként tisztában legyünk azzal, hogy ilyenkor a gyermek is megijed saját érzéseitől, indulataitól. Megjelenhetnek rég elhagyott szokások: bepisilés, hiszti, igény arra, hogy etessék, hogy felvegyék, mint egy kisbabát.
Hogyan segíthetünk a gyermeknek átállni az új kialakult helyzetre?
A testvérkapcsolat helyes kialakításával nemcsak gyermekünknek mutatjuk meg, hogyan kell helyesen kezelni a helyzetet, mi magunk is sokat fogunk fejlődni. Az irigység, a testvérek közötti rivalizálás egy természetes folyamat. A mi szerepünk annyi lesz, hogy egészséges keretek között terelgessük a testvérek kialakulóban lévő viszonyát.
1. Hosszú hónapokig tart, míg a szerepek újra kialakulnak, és a családban stabilizálódjanak.
2. Olvassunk mesét! Vannak direkt a testvér születéséről szóló mesekönyvek, amik segíthetnek a gyermek érzéseinek feldolgozásában, valamit a kistestvér elfogadására tanítanak.
3. Anya-idő, Család-idő. Az anya-idő igenis szóljon arról, hogy együtt vagytok az idősebb gyermekkel (esetleg gyermekekkel, legyen program mindenkinek személyre szólóan). Családként pedig szakítsunk arra is időt, hogy mindannyian együtt legyünk: közös étkezésekkor, közös programokon. A korábbi közös rutinokat igyekezzünk megtartani, és a kisebb testvért integráljuk bele a család életébe, ne fordítva próbálkozzunk.
4. A gyermekek közt már eleinte is sok feszültség adódhat, próbáljuk meg ezeket szép szóval kezelni, határozottan tiltsuk meg a fizikai agressziót. A konfliktusokat próbáljuk mindig megbeszélni.
5. Fontos, hogy szülőként megfelelő önismerettel rendelkezzünk. Ehhez javasolt, hogy időről-időre önismereti munkával foglalkozzunk önmagunkkal, hogy a gyermeknevelés folyamatos kihívásaival a helyes módon szembe tudjunk nézni.
Szülőként nem szabad megijednünk a testvérféltékenységgel járó érzelmektől, indulatoktól, igyekezzünk a helyes megoldásokra, kezelésekre törekedni. Ha történik valami, amitől kijövünk a sodrunkból, először álljunk meg és gondolkodjunk, hogy pontosan milyen üzenetei vannak az elharapódzó konfliktusoknak? Nem is sejtik nagyon sokan, hogy a gyereknevelési problémák gyökerei a szülők személyes, családi múltjában keresendőek. Ezeket kell megkeresni és kezelni.
