Pörgünk. Rohanunk. Nyomjuk ezerrel. Nincs időnk. Mindenki számára ismerős mondatok. Naponta halljuk. Naponta használjuk. Felgyorsult a világunk. Ez nem csak egy érzet, ez tudományos tény. A Föld rezgése is gyorsabbá vált az utóbbi esztendőkben. Minden felpörgött az életünkben. Gyorsabban növünk fel, gyorsabban válunk, gyorsabban élünk. Gyorsétkezdékben eszünk, vagy az utcán, autóban. Az idő pénz, és lassan a legnagyobb értékké válik, mert kevés már számunkra a nap 24 órája. Hiszen teljesítenünk kell a munkahelyen, amiből valakinek akár kettő vagy éppen három is jutott. Otthon apának, férjnek, szeretőnek kell lennünk. De jó lenne néha elugrani egyet sportolni, kikapcsolódni, hogy bírjuk ezt a fékezhetetlen és napról-napra gyorsuló iramot.
Mi lehet a vége? Meddig bírhatjuk ezt? Egy ideig biztos. Aztán idővel jönnek a problémák mentálisan és fizikailag egyaránt. Elkopunk, megfáradunk, kiakadunk. Egy kis tuning: kis pihenés, sok gyógyszer, vitamin. Aztán, ha ez sem segít, jöhetnek az erősebb „segítők”: alkohol, drog… Aztán a beomlás, kiégés. Lehet ezzel is élni, sokan így tesznek. Egyes felmérések szerint az unió lakosságának több mint a fele kisebb-nagyobb mértékű mentális problémával küzd.
De így kevésbé vagy egyáltalán nem lehetünk boldogok. Pedig az életnek ez a legnagyobb feladata. Meg kel találnunk a saját, számunkra megfelelő ritmusát. Ehhez lassulni kell. Sokan azt gondolják, ebben a világban ez lehetetlen. Pedig van megoldás. A gyorsítás mellé egy kis lassulást kell beiktatni. Egyre többször, egyre hosszabb ideig.
Reggel csendben, nyugalomban lenni. Egy tea, kávé mellett bámulni, csak úgy ki magunkból. Légző gyakorlatokkal színesíteni a napunkat. Tudatosan enni, keveset. Mozogni. Meditálni. Jól aludni. Sétálni a természetben, parkokban – legalább 20 percet egy nap.
Tudom, leírni könnyű. De megvalósítani sem nehéz. Tudatosság, figyelem kell hozzá. Törekedni kell arra, hogy jól érezzük magunkat, hogy szépnek lássuk a világunkat, magunkat.
Lassulni kell. Nem veszítünk semmit, sőt nyerünk vele.
