Lóvá tett hallgató

Vadonatúj szak hódít a Testnevelési Egyetemen, a lovas kultúra szak. Örülünk neki, hisz lovas nemzet (volt) a magyar, vagy mifene. Sajna azonban itt is előfordul, hogy valaki rossz lóra tesz. Mint például J. Attila hallgató, aki a Magyarországon szárnyait bontogató (a nyugati féltekén már milliókat meghódító) erőszakmentes lókiképzésből szerette volna diplomamunkáját megírni. A dolog újdonságerejével és a magyarországi fogadtatással talán most lenne a legjobb foglalkozni, hiszen már van miről írni és még nincs késő elemezni azt, ki hogyan áll ezekhez a dolgokhoz, merre felé dőlhet el a régi és az új harca, stb. És találhatna-e jobb konzulenst Attilánk, mint A. Endrét, aki már nem csak, hogy „beleszagolt” ebbe a tudományba, de Magyarországon a téma egyik legjobb ismerője. Tanulmányszámba menő cikke szerzője, a szakterületel foglalkozó DVD-sorozat és egy lovasújság kiadója. Sajnos A. Endre személyéről H. Antal úr hallani sem akar, mondván, nincs szakirányú egyetemi diplomája. Az nem baj, hogy A. Endre legutóbb az Állatorvosi Intézetbe kapott meghívást, ismertesse a lovakkal való kommunikáció errefelé még vadonatúj rendszerét egy konferencia előadójaként, nincs szertifikátja, tehát coki! J. Attila mit tehetett mást, elment egy patkolókovácshoz, hogy patkolásból készítse el diplomamunkáját. Erre már nagy kegyesen rábólintott H. Antal úr. Ja, hogy a kovácsnak valószínűleg érettségije sincs? Ez H. Antalt már nem bántja annyira. Mert a patkolásról legalább tudja, hogy mi fán terem… Lékó Sándor