Arról, hogy különleges állatokkal nem egyszerű foglalkozni, már írtunk a héten. Sokakat elkap a kezdeti lelkesedés, de sajnos az újdonsült gazdik jelentős része – mikor szembesül azzal, hogy a Magyarországon nem őshonos állatok puszta életben tartása mennyi energiát és odafigyelést igényel – így vagy úgy megszabadul „kedvencétől”. Jobb esetben továbbadja valakinek, aki megfelelő körülményeket tud biztosítani, rosszabb esetben szabadon engedi valami félreeső helyen, ami általában egyenlő a halálos ítélettel. Meg azzal, hogy Both Zoltánt kell riadóztatni a játszótéren kóborló aligátorteknősök miatt.
Azok, akiknek fontos, hogy egykor nagy lelkesedéssel beszerzett állatuk a könnyes búcsú után is életben maradjon, gyakran valamelyik állatkerthez fordulnak segítségért. Török László, a Veszprémi Zoo igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy egy időben az ékszerteknősök miatt keresték meg sokan az intézményt. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a cuki kis teknősök nem maradnak örökké aprók: akár két tenyérnyi méretűre is megnőnek, ami gyakran váratlanul éri az állattartókat. A vadaspark ezért hat-hét éve egy külön akciót is indított az ékszerteknősök befogadására. Az eredmény sokkoló volt: több mint száz egyedet hagytak náluk.
„Belegondolni is rossz, mi történt volna, ha ezeket az állatokat egyszerűen szabadon engedik” – mondta az igazgató. Az ékszerteknősök esetében ugyanis épp ellenkező a probléma, mint Ákos agámájával, ami minden gondoskodás és odafigyelés ellenére is elpusztult. Az ékszerteknős invazív faj: egyedei életben maradnak, elszaporodnak és óriási kárt okoznak az őshonos állat- és növényvilágban – éppen ezért ma már sokkal szigorúbb szabályozás vonatkozik rájuk, mint anno, az állatkert akciója idején.
A budapesti Feneketlen-tavat elfoglalták az ékszerteknősök (fotó: Főkert)
A teknősök mellett a Veszprémi Zoo elsősorban madarakat és hüllőket vett át az elmúlt években, de csakis olyan fajokat, amelyeknek megfelelő körülményeket tudnak biztosítani. A tendencia egyébként pozitív Török László szerint: sokkal kevesebb extrém állatot szereznek be – és ebből következően adnak tovább – az emberek, mint a rendszerváltást követő kaotikus időszakban, amikor a fürdőkádban tartott oroszlán sem volt annyira elrugaszkodott gondolat.
Aki viszont mégis szeretne saját nagymacskát, elefántot vagy bármilyen nem őshonos állatot, annak valóban érdemes az állatkertet célba vennie: az örökbefogadást ugyanis pont erre találták ki. A befizetett összeggel – és itt már ezer forinttal is el lehet indulni! – a szívünknek kedves állat gondozásához járulhatunk hozzá, harmincezer forintért pedig a nevünket is elhelyezik a kifutónál és bérlettel is megajándékoz minket a zoo, hogy rendszeresen látogathassuk kedvencünket. És közben nem kell aggódnunk: a nevünkre vett állat a neki megfelelő körülmények között élhet, megkapja a gondoskodást, amire szüksége van.
