A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület 2017-es kutatása szerint a 18-26 év közötti magyar fiatalok 88%-a Youtube-on hallgat zenét és fedez fel új, akár még kevésbé ismert kedvenceket, 70%-uk pedig onnan is tölti le őket. A számokat globálisan és a teljes korosztályra kivetítve nagyjából hasonló eredményre jutunk: az USA-ban például 2016-ban a teljes lakosságot nézve 60% volt az arány.
A zeneipar morgolódása érthető, hiszen a streaming szolgáltatókkal ellentétben a Youtube-ról kevésbé jutnak direkt bevételhez. Mivel az oldal csak utólag ellenőrzi, hogy a felhasználók által feltöltött tartalmak jogilag más tulajdonában vannak-e, s azután osztozik a reklámbevételen, az előadók és a kiadók így rengeteg honoráriumtól esnek el, hiszen a percenként 400 órányi anyaggal bővülő portál tartalmait még kiváló szoftverekkel is igen nehézkes átnézni.
Van, aki ellenáll: Taylor Swift dalait már csak a hivatalos csatornáján érni el
A teljes képhez viszont hozzátartozik, hogy a szegmens erősen rá is van utalva az oldal szolgáltatásaira, hiszen a platform olyan nyilvánosságot biztosít, amihez egyelőre kevés fogható. A Youtube egyszerűen forradalmasította a zenei karrier beindításának útjait: ha kellő tehetséggel vagy megáldva, van egy jobb minőségű kamerád, laptopod, valamint hangrögzítő-és szerkesztő programod, akár a kisszobából eljuthatsz a Billboard toplistákra, anélkül hogy felesleges köröket futva kopogtatsz a demóddal a kiadók ajtaján. Megnyerni a zenei lottó ötöst és a sztárságig eljutni persze ennél sokkal nagyobb meló és szerencse. És azt sem mondhatjuk, hogy a Youtube úttörő lett volna az internetes karriercsinálásban: a Myspace 2003-ban már megcsinálta ugyanezt a bravúrt – részben nekik köszönhetően futott be az Arctic Monkeys is. A videómegosztó valamiben mégis jobb volt és olyan rajongói rétegeket is bevonzott, akiket korábban a Myspace nem ért el, és akik remek „alapanyagként” szolgálnak, hogy a nézettség révén felhívják a zeneipar figyelmét az új előadókra.
Hogy ez mennyire így van, azt tökéletesen bizonyítja a pár éve hatalmasat futott Gangnam Style, ami valószínűleg soha az életben nem jut be a magyar rádiókba, ha nincs a Youtube. De ennél jobb példa az első igazi és talán leghíresebb Youtube-sztár, Justin Bieber, aki valószínűleg a mai napig összeteszi a kezét, hogy az anyja felpakolta a netre a szemcsés videókat, amelyen gyerekként a kanapén gitározgat és cérnahangon énekel, és amire Scooter Braun menedzser is felfigyelt.
Biebert lehet utálni meg szeretni is, az viszont biztos, hogy a sikere egy csomó sorstársának adott inspirációt, hogy kipróbálják magukat a Youtube-on. A jövőre végre a Szigetre látogató Ed Sheeran szintén sokat köszönhet az oldalnak (aki egyébként rekorder turnézóként offline is rengeteget tett ismertségéért), de említhetném a Billboard toplistás The Hills-t szerző The Weeknd-et, aki első dalait még teljesen anonim módon, xoxxxoooxo felhasználónév alatt tette közzé a Youtube-on, egészen addig, amíg Drake meg nem osztotta egyik számát a blogjában. Vagy éppen ott van a tinik kedvencének számító Shawn Mendes vetélytársa, Charlie Puth, akinek ismerősével közös Adele Someone like you feldolgozására maga Ellen Degeneres figyelt fel, majd rögtön lemezszerződést is ajánlott neki.
Némileg kivételnek számítanak, de érdemes megemlíteni a Boyce Avenue zenekart, akik bár saját dalokat is írnak, a mai napig inkább feldolgozásaikról híresek. A testvérek alkotta trió ugyanis éppen annak köszönhetően alapíthatta meg saját, független lemezkiadóját, hogy a Youtube-on népszerűek lettek.
És persze még hosszasan lehetne sorolni a neveket olyan előadókkal, akik talán a világhírnévig nem jutottak el, ahhoz viszont éppen elég nagy ismeretségre tettek szert, hogy ne jelentsen totális anyagi csődöt beléjük fektetni a kiadóknak. Meglehet, a zeneiparnak nagy kiesést jelent, hogy nem fizettethetnek meg mindent penny-t a felhasználókkal, akik ingyenesen hallgatják a zenészek dalait, a koncerteken azonban ugyanez a pénz vissza is jön. Ráadásul ha a Youtube-ról ki is tiltanák a zenei tartalmakat, a streaming oldalak felhasználóinak száma nem nőne automatikusan, viszont sokkal többen kalózkodnának.
