Ismét vonzó kiálltóhellyé vált a Dubniczay-palota: nagyjából egy évvel azután, hogy László Károly örökösei elvitték Veszprémből a műgyűjtő hagyatékát, egy friss hatású, meglepetésekkel teli tárlattal töltötték meg a palota tereit Pados Gábor műgyűjtőnek köszönhetően.
A változásról Porga Gyula polgármester is beszélt a kiálltás szombat délutáni megnyitóján, ahol elmondta: nagyon szomorú volt, amikor eldőlt a László Károly-gyűjtemény sorsa, ugyanakkor a veszteség egyúttal lehetőséget is jelentett. Ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik, és szinte azonnal megkezdődött a munka, hogy a palota termeit minél előbb ismét műalkotásokkal tölthessék meg.
Porga Gyula
Azok számára, akik az elmúlt években a ház belső tereit a László Károly-féle alkotásokkal szokták meg, bizsergetően újszerű élmény lesz végigsétálni a barokk épület folyosóin, szobáin. A kiállítás anyaga két nagy korszakot ölel fel: a hetvenes évek alternatív, neoavantgárd művészetét és a rendszerváltás óta eltelt három évtized munkáit. Az évtizedes különbségek ellenére az egész kiállításnak mégis van egy egységes hangulata, ahogy a művészet metaforikusan áttöri a falakat, kilép a vitrinekből, és teljesen váratlan módon rálép a tyúkszemünkre.
Minden terem tartogat valami egészen meglepőt, az alkotások között sétálva sorra megütött a „na erre nem számítottam” érzés. És persze nehéz erről úgy írni, hogy közben ne lőjem le a poént és meghagyjam az olvasónak a felfedezés varázsát.
A tárlat témájában és megjelenésében is sokszínű, találunk festményeket, szobrokat és nehezen körbeírható installációkat is, amelyek pimasz módon írják felül azokat az előítéleteinket, amiket a klasszikus kiállításokon végigrobogva magunkra szedtünk. Az Irokéz Gyűjtemény darabjai megállítanak, maguk elé láncolnak, beszippantanak, megrágnak és kiköpnek.
Az elmúlt ötven év újvonalas képzőművészete olyan energiákkal feszíti szét a barokk tereket, mintha az ősrobbanás előtti kimerevített pillanatot járhatnánk körbe (már amennyiben az ősrobbanás előtt beszélhetünk bármiféle időről, amit kimerevíthetnénk).
Érdemes tehát tenni egy sétát a várba, és betérni a Dubniczay-palotába, mert az oda beköltöztetett új „lakók” nem csak a műértő közönséget, hanem a laikusokat is számos kellemes meglepetéssel várják.
AJÁNLOTT OLVASMÁNY
Szombattól új műgyűjtemény költözik a Dubniczay-palotába
Az újranyitás kapcsán Hegyeshalmi László igazgatót kérdeztük.
