Csütörtökön nyílt meg a Szilágyi László Utcagaléria legújabb Goldilocks zone című kiállítása, amely nyolc képzőművész munkáját mutatja be a Művészetek Háza Veszprém országos képzőművészeti pályázatának legjobbjaiból. A pályázatra közel 100 alkotó több mint 200 művet nyújtott be.
A tárlat és a pályázat címét is adó Goldilocks zone játékos utalás az űrbéli kutatásokból ismert extraszoláris, vagy exobolygókra és az azok körüli lakhatósági zónára, mely a művészet eszközeit felhasználva többszörös jelentésre tehet szert.
Az exobolygókról, azaz a naprendszerünkön kívüli, vagyis idegen csillagok körül keringő bolygókról már Giordano Bruno is elmélkedett a reneszánszban, aki úgy vélte, minden csillag köré tömörülnek lakható bolygók, de létük még évszázadokon át csak tudományos feltételezés volt. A csillagászok ugyan általában hittek bennük, gyakoriságukat és hasonlatosságukat a Naprendszer bolygóihoz teljes homály fedte, és később is inkább csak a sci-fi műfajában foglalkoztak velük. Az első megerősített felfedezéseket aztán az 1990-es évek elején tették.
Ennek kapcsán merült fel az ún. lakhatósági zóna fogalma is, mely azt a tartomány jelöli egy csillag körül, amely megfelelő csillagtávolságban van ahhoz, hogy az itt keringő égitesteken tartósan jelen lehessen a folyékony víz, az általunk ismert élet nélkülözhetetlen feltétele. A lakhatósági zónát a tudósok a 70-es évektől Goldilocks zone-nak is nevezik: az elnevezés egy régi gyerekmeséből származik (magyarul Az aranyhajú lány és a három medve címen ismert), ahol az aranyhajúnak választania kell különböző dolgok közül, elutasítva a szélsőségesen nagyot, vagy a túl forrót, esetleg a nagyon hideget, és megállapodnia annál, ami pont megfelel.
Áfrány Gábor
Az exobolygók és a lakhatósági zóna körül még mindig rengeteg a megerősítésre váró elmélet, így aztán rengeteg elképzelés születhet arról, valójában hogyan is festhet az élet ezeken az égitesteken. Sok tudós – és a sci-fi szerelmesei – legalábbis hiszik, hogy ezek a helyek is rendelkeznek fejlett technológiával és intelligens létformával – ahogy arra Áfrány Gábor, a Művészetek Háza munkatársa rámutatott a kiállítást megnyitó beszédében, felidézve a csillagászati kutatásokat és filozófiai nézeteket Douglas Adamstől kezdve Ptolemaioszon és Kopernikuszon át Ray Kurzweil A szingularitás küszöbén című könyvéig és a NASA mesterséges intelligenciával kapcsolatos legfrissebb kutatásaiig.
A pályázat művészei pedig éltek is a lehetőséggel, hogy a fantáziát segítségül hívva gondolkodjanak és alkossanak a galaktikus felfedezésekről. Van, aki hagyományosabb elképzeléseket alkotott, más egészen absztrakt világokat rajzolt meg, ahol pandák bámulnak egy nőt. A képzelet mindenesetre bizonyosan meglódul a nyolc alkotó, Debreczeni Imre, Farkas Imre, Hecker Péter, Karácsonyi László, Lichner Barbara és Lisányi Endre, Oberfrank Luca, Süveges Rita és Martin Henrik munkái nyomán – utóbbi egyébként a pályázat fődíjasa is.
Az Utcagalériában látható műveknek folytatása is érkezik majd: jövőre a Művészetek Házában a képek eredetijei (festmények, installációk, számítógépes rajz) mellett a többi pályamű is megtekinthető lesz majd.
