Az 1939-ben született, történelmi Nádasdy családból származó Nádasdy Borbála életének első felét nemesi származása miatt a társadalmi megbélyegzés, az emigráció, és a jogfosztás jellemezte. Az 1956-os szabadságharc után azonban kitartásának és nemzettudatának köszönhetően képes volt sikeres életet felépíteni magának: előbb híres színész, majd párizsi balettmester lett belőle. Sokáig élt Franciaországban, azonban honvágya és a franciaországi változások miatt tavaly hazaköltözött, és Veszprémben telepedett le.
Nádasdy színes életéről, és a huszadik század második felének Magyarországáról három könyvében írt (Zagolni zabad?, A szabadság zaga, Maradni zabad), melyről Ovádi Péter fideszes önkormányzati képviselővel beszélgetett csütörtök este a Hangvillában.
Nádasdy arisztokrata családba született (apja arisztokrata, anyja polgári családból származó táncosnő), életének első hat évét a „a földi paradicsomban”, Lepsényben töltötte, ám elmondása szerint nem a teázást, és a napernyővel való sétálgatást szívta magába. „Nem kisasszonyként neveltek minket, hisz származásunkról az elítélésig mit sem tudtunk”. A fegyelem, a felnőttek tisztelete, és az életre való nevelés töltötte ki mindennapjaikat.
A mesés korszaknak azonban vége szakadt, a háború ideje alatt elhagyták Lepsényt és Alsóperepusztára menekültek, ahonnan keresztapja halála után az utána maradt árvákkal indultak el Sopron felé. A háború ekkor már véget ért, és anyja javaslatára visszafordultak. Kapuvárnál kiterelték őket, a férfiakat ekkor „kapcsolták le”, köztük az apját is- emlékezett vissza apja elhurcolására, akit csak 1949-ben látott viszont.
Nádasdy a beszélgetésen részletesen beszélt arról is, miként éltek ismét Alsóperepusztán, hogyan teltek az ünnepek, mit csináltak Balatonalmádiban és hogyan állt munkába általános iskolás kora után a veszprémi „zoknielosztóban.” Apja ekkor a származása miatti koholt vádak miatt került börtönbe, anyja takarítónőként dolgozott. „Hiányzott az apám, de önállóvá váltam”- mondta.
1956 szerinte „csak szabadságharc volt, nem forradalom.” A világtörténelem egén mindenkinek meg kell emelni a süvegét azok előtt, akik ekkor harcoltak-mondta. A világtörténelemben mindig nagy birodalmak jöttek létre, de azok mindig elbuktak, ám mi még mindig itt vagyunk, amelynek egyik oka szerinte a kultúránk, és azon belül is a nyelvünk ápolása.
1957-es disszidálása után Bécsben filmszínésznői pályát kezdett tizenhét évesen, számtalan filmben, televíziós szerepben, és színpadon játszott. Később elismert balettmesterré vált Párizsban ahol évtizedekig élt. Honvágya és elmondása szerint a franciaországi változások miatt tavaly hazaköltözött, és Veszprémben telepedett le.
A két órás beszélgetés végén Nádasdy a fiataloknak is üzent: váljanak szabaddá, és tartsák lelküket karban, és jó, ha megtanulják azt, hogy mit jelent áldozatot hozni és dolgozni valamiért. Gondolkozzanak el, hogy miként alakítsák ki jövőképüket, és váljanak felelősségteljessé, mert e nélkül nincs jövő.
