Nincs könnyű helyzetben a magyar építőipar: az előző hat évben a lakásépítő cégek piacuk 80 %-át elveszítették, innen kellett feljönniük. A számok még most sem igazán kielégítőek: 2016-ban 1812,7 milliárd forintra tehető az ipar teljesítményének értéke, ami 18,8 %-kal kevesebb az előző évnél, az EU-s országok között listavezető Németország hatékonyságához képest pedig jóval elmaradunk: egy főre vetítve a külföldi munkások 4-szer nagyobb teljesítményt mutatnak.
Kóji László
Mindehhez jön hozzá az a tény, hogy legnagyobb arányban a mikro és kisvállalkozások tudnak megélni, a munkások közül minden 2. embert nem alkalmazotti munkaviszonnyal foglalkoztatnak, a versenyszférához képest pedig mintegy 80 ezer forinttal maradnak el a bérek – részletezte Koji László.
Az ÉVOSZ szakemberei mégis bizakodnak a jövőt illetően: az elmúlt időszakban elindított kormányprogramok működnek, így remélik, a lakosság bizalma sem csökken az építőipar iránt, az idei évtől kezdve pedig várhatóan a brüsszeli forrásokat is könnyebb lesz lehívni.
A kelet-közép-európai régió építőipara ugyanis nagyon erősen uniófüggő:
az építőipari munkák 60 %-át az állami építészeti közbeszerzések adják, az élénkülést pedig értelemszerűen az EU-s forrásokból megvalósuló állami megrendelésektől és a lakásépítésektől várják. Pozitívabb gondolkodásra adhat okot a kötelező bejelentések egyszerűsödése, az új közbeszerzési törvény és az a tény is, hogy az ország kedvezőbb beruházási minősítést kapott, ami megint csak összefüggésben van a források kezelésével – mondta el Koji.
Az előrelépéshez azonban fontos, hogy minimum a szakma tagjai megbecsüljék saját munkájukat, ezért is kezdeményezték a minimális rezsióradíj értékének növekedését – máskülönben lehetetlen javítani a helyzeten.
Feszültségek ugyanis akadnak még bőven. Külföldön nem azért tudnak sokkal hatékonyabbak lenni a termelést illetően, mert ott csodamunkások dolgoznak, hanem mert megvannak a feladathoz szükséges eszközök, a háttértámogatás és tudás – emelte ki Fóji. További problémát jelent a szakmunkáshiány: egész Európában tendencia, hogy egyre kevesebb gyerek megy iskolába, ez ellen pedig csak egy módon lehet tenni, átstrukturálással.
Nem lehet az államra mutogatni, a szakmának is részt kell vennie a képzésben és felnőtteket is betanítani
– hangsúlyozta az elnök.
Nagy gondok vannak a generációváltással, hiszen lassan kiöregednek a jelenlegi vállalkozásvezetők, és nincs ki pótolja őket, pedig onnantól kezdve a vállalkozás értéke gyakorlatilag eltűnik. Ez máshol is probléma, ami azt fogja eredményezni, hogy a következő 2-3 évben drasztikusan le fog csökkenni a szervezetek száma.
A verseny pedig már most is szoros, ami miatt nem jut elég idő a munkálatok előkészítésére, de új kihívás elé állítja az ipar tagjait az anyagok beszerzési költségei között érezhető különbség is: míg korábban az anyagköltség miatt a munkabéreken spóroltak, ma, ha valaki nem akarja elveszíteni az alkalmazottait, kénytelen lesz külföldre menni az olcsóbb anyagokért. A növekvő versenyben pedig a kóklerek elszaporodásával is számolni kell, ezért fontos lenne a piaci ellenőrzés rendszerének erősítése, az ipart ugyanis a laikusok rajtuk keresztül fogják megítélni, nem a becsületeseken.
Fóji elismerte, utóbbiak jóval inkább borúlátásra sarkallnak, éppen ezért fontos a szakmai egyeztetés.
