‒ A napokban egy reklámban (Soproni sör) láttunk. Színházban régen. Mi van veled?
‒ Köszönöm, jól vagyok! Öt év veszprémi év után Miskolcra szerződtem volt egerszegi igazgatóm, Halasi Imre invitálására, majd öt év miskolci év után visszatértem oda, ahonnan indultam, Zalaegerszegre. Közben az Urartu Örmény Színházban is dolgozom, az Aznavour előadásban magát Aznavourt alakítom. És néha egy-egy kisebb munka is becsúszik, mint például ez a sörreklám. Szóval, tényleg jól vagyok, van munkám, társulathoz tartozom.
‒ Veszprémben még mindig sokan emlékeznek rád a Tizedes meg a többiekből.
‒ A veszprémi évekre szívesen gondolok vissza. Remek társulatban dolgoztam, sok jó embert és kollégát ismertem meg, és összetartó közösséget. A Tizedes meg a többiek Albertje szívem csücske a mai napig, szerettem azt a szerepet és az előadást is.
‒ Miért mentél el?
‒ Az igazgatóváltás miatt kellett elmennem, erről nem szívesen beszélek. Van az a mondás, hogy: én még mindig színész leszek, amikor te már rég nem leszel igazgató… Ez általában mindig bejön. Ilyen az élet.
‒ Kedvenc veszprémi szerepeid, kollégáid?
‒ A már említett „Tizedesbeli” Albert alakításon kívül szívesen emlékszem az Anca Bradu által rendezett Goldoni: A komédiaszínház előadásra, amelyben Anselmót (szerepe szerint Brighella) játszottam. Aztán Gogol Revizorjában Spekin postamestert is szerettem Bagó Bertalan rendezésében. Szép élmény volt a Titkos dalok Micimackótól és barátaitól Palásthy Bea rendezésében, ebben Fülest alakítottam. Vagy Az üvegcipőben az Őrmesterre Galambos Péter rendezésében, meg a Valló Péter által rendezett A windsori víg nőkben Caius Doktor szerepére… Szóval, van mire emlékezni bőven. És hát a kollégák… Nem is említek neveket, mert nem szeretném, ha bárki is kimaradna, az egész társulatot felsorolhatnám. Szép évek voltak.
‒ Volt egy zenekarotok Veszprémben, az Abszolút Kezdők. Elszakadtál a zenétől?
‒ Az Abszolút Kezdők örök szerelem marad. Ha semmi más nem történik veszprémi éveim alatt, csak az Abszolút Kezdők, már megérte volna. Nagyon sajnálom, hogy vége lett, talán éppen kezdtünk belelendülni, még sok dal bennünk maradt, és sok jó koncert. Így hozta az élet. Azóta nincs zenekarosdi, de továbbra is zenélek. Elkezdtem szaxofonon tanulni, néhány előadásba már bele is csempésztem ezt a csodálatos hangszert, és zongorázni is tanulgatok. Zenekar híján otthon zenélgetek, és kis, összeeszkábált „házi stúdiómban” magam játszom fel és rögzítem a dalokat. Ez az „ergo sum” projekt. Most itt, Zalaegerszegen körvonalazódik egy zenekar ötlete régi zenésztársammal, akivel anno a XX. SZMP -ben (Huszadik Század Mutáns Példányai) zenéltünk együtt, de ez még a jövő zenéje.
‒ És a terveid?
‒ Élni még hosszan és szépen. Békében magammal, békében másokkal. Megbecsülni mindent, amit ad az élet. Dolgozni jókat és jól. Csak ennyi... (smile hangulatjel!!!)
További infók, gondolatok, szövegek, képek, zenék:
Itt Baj Laca blogja
Itt felvételek az Abszolút Kezdők zenekartól
vportre.hu
Fotó: Baj Laca
Az interjú vportre.hu a legutóbbi számában jelent meg.
