A 2002-2003 közti időszakban az akkori MSZP-SZDSZ koalíció egymás után számolta fel az első Orbán-kormány által hozott intézkedéseket, megpróbálta kivéreztetni a Terror Házát is, ám az nem sikerült, hisz Schmidt Mária valódi politikusi erényeket csillogtatva állt ki érte, ami megmutatta, hogy egy miniszterelnöki főtanácsadó is lehet harcos, ha frontvonalba kerül – kezdte felütésként a beszélgetést Navracsics Tibor.
De hogyan került kapcsolatba a politikával a történész, negyedik generációs budapesti polgári-értelmiségi családból származó Schmidt Mária?
Mindig is érdekelte a politika, enélkül nem is lett volna történész, hisz szerinte az előbbinek csak akkor van értelme, ha a jelen kérdéseire a múltban próbálunk választ találni. Az MSZP-SZDSZ ’94-es kormányra kerülésekor pedig azt érezte, valamit tennie kell, annyira sokkolták az események. Ekkor kezdett a Fidesz felé is közeledni, bár már Nagy Imre újratemetésekor elmondott beszéde alapján Orbán Viktor karakterében találta meg azt a vezetőt, aki szerinte értette az idők szavát. ”Ezt a mai napig így gondolom, akkoriban emiatt szinte mindenkivel összevesztem.”
A hierarchikus, merev, dogmatikus ’68-tól szabadulni nem tudó SZDSZ számára kevésbé volt meggyőző,- „ugyanúgy csinálnak a mai napig, mint ma a nyugat értelmiségi vezetői is, akik úgy tesznek, mintha a ’60-as ’70-es években élnénk , pedig azóta rengeteg idő eltelt, és a világ is megváltozott” – mesélte a kezdeti időkről Schmidt Mária, majd a rendszerváltásról és a polgáriasodásról vallott gondolatok után természetesen szóba került a Terror Háza Múzeum és 1956 is.
A Terror Háza ötlete 1998-ban Szájer Józseftől származott. A 2002-es megnyitásakor, amikor az emberek meglátták egymás mellett a nyilaskeresztet és a vörös csillagot, jöttek rá, hogy miről szól valójában az üzenete.
„A Terror Háza narratívájával nem csak azt értette meg a baloldal, hogy lesz a történelemnek egy teljesen új értelmezése, hanem azt is, hogy ez olyan új nyelven és olyan érthetően látványosan fog megtörténni, ami igazi veszélyt jelent az ő monopóliumukra. Ez volt Magyarországon az első olyan nyilvános gesztus, ami megmutatta, hogy a kommunista rendszer szörnyű bűncselekményeket követett el.”
1956-ról azt vallja, hogy nem véletlen az időpont, hisz akkoriban sok minden történt világszerte: Martin Luther King beszéde, Hruscsov kongresszusi vallomása, a Szuezi válság, és ez volt az az év is, mikor a magyarok megindultak, hogy eldöntsék, kezükbe veszik a sorsukat. Nem akarták megreformálni a szocializmust, csak azt akarták, hogy az oroszok vonuljanak ki, és az ország legyen független.
„Nem volt vezető, mert akkor mindenki úgy érezte, hogy megtalálta a feladat, az ország a hősök országává vált, ki fegyvert fogott, ki a sebesülteket látta el.” A forradalmat ugyan leverték, de az akkoriban indult folyamatok ’89-ben értek véget, és akkor tanultuk meg végre, hogy mi, magyarok döntjük el, hogy mit akarunk. Így amikor nyugatról okítanak minket a szabadságról és a demokráciáról, Petőfiék és ’56 példája is mutatja, hogy ha valaki, akkor mi tudjuk mi a szabadság, és tőlünk lehet példát venni - vallja a főigazgató.
Schmidt Mária az idei ’56-os emlékévet szeretné kihozni abból a merevségből, ami szerinte jellemző a mai állami ünnepségekre, megértetni kívánja a mai fiatalokkal, hogy akik akkor hősökké váltak, nem különböztek tőlük, ugyanolyan egyszerű emberek voltak, mint ők.
„Elsősorban rájuk, akiknek talán a nevét sem tudjuk, szeretnénk emlékezni. Ők nem készültek akkor, hanem előttük volt egy helyzet, amiben helyt álltak, amire bármelyik fiatal képes lenne ma, ha szereti a hazáját. Ha ezt az üzenetet a mai fiatalok majd átérzik, akkor jó munkát végeztünk.”
