Mit tegyünk, ha gyermekünk nehezen szocializálódik, folyton beírásokat hoz, vagy amikor már sokadszorra rontja el a szorzótáblát és elkeseredetten felsóhajtunk: „Pistike, mi lesz így belőled?”
Ehhez hasonló kérdésekre próbált hasznos tanácsokat adni Vekerdy Tamás, aki nem csak szakmájában remekel, de tapasztalt szülő és szellemes előadó is. Előadását a belső szabadság fontosságának hangsúlyozásával kezdte.
A belső szuverenitás úgy érhető el szülőként, hogy nem akarok tökéletesek lenni, csak elég jó. Tévedés, hogy a gyereknevelés csak a folytonos csatákból áll, melyeket összeszorított foggal kell megvívni arra gondolva, hogy kibírom, mert más is kibírja.
Az a szülő, aki elérte belső szabadságát, ideális példává válik gyermeke szemében. Aki szabad, az nem fogja hagyni, hogy a nagyszülő, anyós, sógor, vagy bárki más nyomást gyakoroljon rá és helyette döntsön.
Vekerdy arra buzdítja a szülőket, hogy ne javítsák ki a gyermeket, amikor az új dolgokat tanul, mert előfordulhat, hogy ezzel az önbizalma szenved csorbát. Ellenben ha a gyermek jó mintát és folyamatos megerősítét kap, szívni fogja magába az új készségeket.
Sok szülő túl nagy jelentőséget tulajdonít annak, amikor a gyermek rosszul tanul, és tele van az ellenőrzője egyesekkel. Persze nem kell megdicsérni érte, de a büntetéssel és kiabálással sem érünk el semmit.
Az iskolák ma olyan lehetetlen dolgokat követelnek a gyerekektől, hogy azok gyakran beleroppannak a feltételek teljesítésébe.
Egy rossz tanuló jeleskedhet a sportban, lehet jó szívű, jóravaló, becsületes. Ne hagyjuk, hogy a jegyei határozzák meg, mert a rossz jegy semmivel sem teszi értéktelenebbé a gyermeket -vallja Vekerdy.
