Éppen tegnap jelent meg egy cikk az Origón, amelyben Kapás Boglárka Európa-bajnok úszónőnk klubváltásának körülményeit tárják fel.
Kapás Boglárka számomra az egyik legszimpatikusabb magyar sportoló, nem kis mértékben azért, mert közösségi oldalain nemcsak egy lenyűgöző eredményeket elérő sportrobot és egy szponzori programokon integető kabalafigura bontakozik ki, hanem az is kiderül róla, hogy egy teljesen normális, hétköznapi 22 éves nő. Én pedig rajongok azokért, akik a profi sport világában is képesek megőrizni - és nem félnek megmutatni - önmagukat.
Immar az Ujpest szineiben.:)Hajra UTE!
Közzétette: Kapás Boglárka – 2016. január 8.
Szóval egy ideje már figyelem Kapás Boglárka karrierjét, és a klubváltásáról is tudtam, bár a pontos körülményekről csak a tegnapi cikkből értesültem. És sokkolt, hogy egy olimpiára készülő versenyzőnek havi ötvenezer forinttal szúrják ki a szemét (ennyit kapott előző klubjától, ahol amatőr szerződéssel foglalkoztatták).
Ha valaki kivívja a jogot, hogy olimpián induljon, és vállalja, hogy egy egész országot képviselve küzd a győzelemért, akkor elvárható tőle, hogy minden erejével a sikerért dolgozzon. Ezt viszont nem lehet úgy, hogy napi nyolc órát tölt egy munkahelyen, hogy legyen pénze egyáltalán életben maradni, majd esténként leugrik az uszodába, hogy letudjon néhány hosszt (főleg ha az ember egyébként épp egyetemre jár közben). A fizikai felkészüléshez napi szinten száraz és vizes edzésekre van szükség, meg rekreációra is, és ezek mellett egyszerűen nincs idő arra, hogy az ember még pénzt is keressen.
Kapás Boglárka a kazanyi világbajnokságon (MTI-fotó)
Szóval egy olimpiai versenyző a sportért kapott pénzéből él, ötvenezer forint azonban jószerivel a számlákra sem elég, ezen a szinten pedig nem lehet májkrémes kenyéren élni, a megfelelő táplálkozás ugyanúgy a felkészülés része, mint az edzések. A megfelelő táplálkozás pedig nem olcsó.
És eddig még csak arról az összegről beszéltem, ami konkrétan, közvetlenül a felkészülésbe fektet a versenyző, arról még nem ejtettünk szót, hogy egyébként egy ilyen szinten lévő sportolónak ne kelljen már minden pénzét a munkájába forgatnia, kapjon olyan fizetést, amiből jut mozijegyre vagy opera-belépőre, vagy bármilyen hobbira. Ha valakinek osztozni akarunk a sikereiben, ha azt akarjuk mondani, hogy a dobogón álló lány közülünk való, mi magyarok megint elértünk valamit, akkor mi magyarok vegyünk már részt az odavezető úton is! Például úgy, hogy tisztességesen megfizetjük a sportolóinkat.
