Pilinszky a huszadik század egyik legnagyobb költője volt. Az 1960-as évek nyomasztó közegéből menekülve egyre gyakrabban utazott külföldre, főként Franciaországba és Angliába. Ez a dokumentumfilm a külföldön szőtt kapcsolati hálóján keresztül mutatja be a költőt, egyúttal felvázolja azt a szellemi közeget, mely írásművészetét táplálta.
A beszélgetésekbe vegyülnek megmosolyogtató történetek és elgondolkodtató tanulságok is. A 2014 májusa és decembere közt rögzített felvételeken Bartócz Ágnes, Ingrid Ficheux, Gát János, Peter Jay, Jelenits István, Kertész Imre, Kocsis Zoltán, Kurtág György, Kurtág Márta, Lator László, Sárközi Mátyás, Jutta Scherrer, Sipos Gyula, Sheryl Sutton, Takács Zsuzsa, Vasadi Péter és Wiener Pál emlékeznek a költőre.
A filmben meghatározó szerepet kapnak azok a jórészt publikálatlan fotográfiák is, melyeket maga Pilinszky készített utazásai során. Minél több képet készített, annál inkább kezdett ráébredni, hogy a kép is lehet vers.
Beszélgetések és képek eme egymásba-fonódása a tények mögötti valóság feltárására törekszik, és összefüggésbe hozza a költő életének kevésbé ismert "tényanyagát" azzal a spirituális úttal, amelyet számára a művészet jelentett.
A filmből kiderül, Ted Hughes angol költő és meseíró, a huszadik század második felének kiemelkedő jelentőségű irodalmi alakja is csodálta Pilinszkyt, ámbár kissé irónikusan állt hozzá érzékenységéhez.
Vasadi Péter a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író szerint Pilinszky olyan volt, mint a Mount Everest. A felszínen talán kopárnak és kietlennek tűnt, páratlan gazdagsága mélységében és személyiségében rejlett. Mások egy szelíd, mégis rettentően szívós embernek ismerték meg.
A filmben felsorakoztatott elbeszélésekből egy olyan alak bontakozik ki, aki a magyar publikum előtt eddig ismeretlen volt.
Egy törékenynek tűnő, üldözött, depresszív hajlamú embert ismerhetünk meg, aki esetlennek bizonyult a magyar közegben, ám szárnyra kapott a nagyvilágban.
A mélységesen vallásos költő meggyőződéssel vallotta, hogy a művészet és a vallás rokonok. Úgy vélte, az embernek képesnek kell rá lennie, hogy lelkét kiüresítse, csak így férnek bele Isten gondolatai.
A vetítést követő beszélgetésen a költő maga elevenedett meg – túlzás nélkül. Mispál Attila elmondta, a költő jelenléte nagyon is valós volt a film készítése közben, tulajdonképp ezt a jelenlétet szerették volna letapogatni. Elmondta, azért helyezték a hangsúlyt a költő utazásaira, mert erre eddig még nem volt példa. Más Pilinszkyt ismer az irodalmi közeg és mást a személyes jó barátai.
