A művész gyermekkora óta a festészet, a rajzolás bűvöletében él, de – mint a legtöbb alkotói hajlammal megáldott embert – vonzza minden, ami szép, érdekes, aminek érdemes kutatni a rejtelmeit.
Szokol Tibor legutoljára a Balatonnál, a füredi szabadidő csarnok galériájában mutatkozott be képeivel. A művész pályáját Hanny Szabó Anikó újságíró méltatta.
A Vehír kérdésére válaszolva Szokol Tibor elmondta, hogy a tárlaton is látható képeit nem akárhol, hanem Ausztráliában sajátította el az ottani őslakosok között eltöltött ideje alatt. Nemcsak a botvéggel felvitt festékpontok képpé formálódásának aprólékossága, precizitása ragadta meg figyelmét, hanem az az életmód is, amely civilizáltnak nevezett embertől ma már távol áll, ám van bőségesen benne megszívlelendő is.
Három nagy szerelem vezérli Szokol Tibort: a festés, az idegen tájak megismerése és a repülés csodája. Ez utóbbi egyben szakmájához is kapcsolódik, jóllehet „földi” szolgálat jutott osztályrészéül a MALÉV-nél, de megadatott számára a világlátás lehetősége. Szinte mindenütt járt, és sehonnan nem tért vissza üres tarisznyával. Hozott csodálatosan festett kavicsokat, kisebb eszközöket, de legfőképp emlékeket, melyeknek elrendezése mind szellemiekben, mind képi megjelenítésében feldolgozásra vár.
A füredi tárlaton helyet kaptak a különféle repülőgéptípusokról készült – sajátos látásmóddal papírra vázolt – képek is, továbbá megtekinthették az érdeklődők a világ egyik legnagyobb utasszállítójáról, a Jumbo Jetről készült könyvét, s egy – elsősorban a repülőútra kelőknek szánt –, a gépeket, légitársaságokat bemutató kis kötetét, és az általa is szerkesztett rangos aviatikai szaklapot.
Az Éltető energiák című kiállítás Szokol Tibor úti élményeinek (Ausztráliától Itáliáig) szubjektív, talán olykor kissé absztrakt, de felesleges belemagyarázásokat nem igénylő tükre.
Kép és szöveg: Zatkalik
