Jelenlegi hajóját, a Spirit of Hungaryt ő maga tervezte, a járművet két évig építették karbon alapú korszerű alapanyagból. A hajóknak egy regénnyi szabálynak kell megfelelni azért, hogy biztonságosak, olcsóbbak legyenek és a fair play alapelveinek megfeleljenek.
A hajót először egy az Atlanti-óceánt átívelő versenyen tették volna próbára, ám New Yorkba érkezve hamar kiderült, hogy nincs minden rendben, javításokat igényel a szerkezet, ezért végül Fa visszalépett a versenytől. A hajót visszaszállították Európába, és itt készítették fel a Barcelona World Race Földkerülő versenyre. A műszaki problémák mellett Fa felkészülését az is hátráltatta, hogy az utolsó utáni pillanatban a társa is visszalépett. Ekkor új társat kellett találnia, a fiatal, tapasztalt Conrad Colman pedig szívesen csatlakozott a csapathoz.
„Emberileg, szakmailag odatette magát, fantasztikus srác” – nyilatkozott partneréről Fa. – „Nyolcezer mérföldet úgy vitorláztunk, hogy bármelyik óránk lehetett volna az utolsó. Conrad soha nem mondta, hogy álljunk ki az első kikötőbe, holott tudtuk, hogy problémánk van a tőkesúllyal.”
A végül kihagyott New York-Barcelona versenyre hajózva felfedezett hibák javítása az utolsó pillanatra készült el, így a Földkerülő előtt igazi edzésekre, tesztelésre nem volt már lehetőség. „Nem volt időnk olyan korrekt felkészülést véghez vinni, amit egy ilyen verseny előtt 'illik'. Annyira volt lehetőségünk, hogy Triestből elhajózzunk a rajtra Barcelonába. Volt olyan vitorlánk, amit az indulás előtt soha nem próbáltunk ki. Van egy szél-chart, a számítógép kiszámolja és kiírja, hogy az adott szélviszonyok között milyen vitorlát kellene használnunk. Ezt a rendszert nem ismertem,
elindultunk egy olyan hajóval, amiről nem tudtunk semmit.”
Bár a rajt jól sikerült, rosszul mérték fel az időjárást, és taktikai hibát vétettek. Úgy tűnt, jó széllel keletről gyorsabban meg lehet kerülni Ibizát, kiderült azonban, hogy a várt szél nem volt sehol, öt napig ott ragadtak, a többiek már mind túl voltak Gibraltáron, mire sikerült kijutni a szélcsapdából.
„Öt nap után szabadultunk ki, mentünk a mezőny után, voltak jó szeleink, de folyton történt valami. Az egyik vitorlánk elszakadt, majd a verseny harmadánál, az egyenlítőn átlépve már a déli féltekén az árboc tetején is szerelni kellett: az egyik felhúzó végighasította az árboccsövet. Ez egy olyan sérülés, ami miatt a hajósok fel szokták adni a versenyt, mi megoldottuk, de innentől a nagyvitorlát nem tudtuk teljesen használni.”
Ezután egy tőkesúly-csavar törése miatt ki kellett kötniük Új-Zélandon, hogy elvégezzék a biztonsági javításokat,azonban ezzel a pit-stoppal több napot vesztettek. A Horn-fok előtt úgy ezer mérfölddel újabb tőkesúly-csavar tört el, és ezzel bizonyossá vált, hogy nem egyedi hibáról, hanem anyaghibáról van szó. Olyan helyzetbe kerültek, hogy „menekülniük” kellett a mögöttük közeledő hatvancsomós vihar elől. „Minden hullámra azt hittem, hogy ez lesz az utolsó. Az volt a szerencsénk, hogy kibírta a hajó”.
Fa Nándor elmondta: sokat tanult a versenyből, megismerte a hajóját, kitapasztalta, min kell módosítani, hogy a 2016 őszén rajtoló Vendée Globe Földkerülő versenyt az általa elvárt időn belül, kevesebb mint 100 nap alatt teljesíthesse. „Tudom, hogy miket kell változtatni, milyen vitorlákat kell magunkkal vinnünk, milyen uszonyállás lenne az ideális, mik azok az apró segítő feltételek, amelyek nem voltak adottak, amiken finomítani kell. Olyan átépítéseket végzünk majd, amelyek után a hajó a maga generációjával versenyképes lesz.”
Beszélt saját motivációiról is, arról, hogy miért tért vissza 1997-es visszavonulása után bő egy évtizeddel a versenyzéshez. „Én ahhoz a generációhoz tartozok, akik még szextánssal és kockás papíron tanult tájékozódni, és naponta egyszer sikerült műholdas telefonon kapcsolatot teremtenünk a szárazfölddel. Ma már élőben kapjuk az információkat a műholdról, kiszélesedett a meteorológiai taktika mozgástere. Annak idején ugyanúgy hajóztunk mint a középkorban, most pedig négyszáz különböző program működését kellett megtanulnom. A számítógép kiszámolja a lehetséges útvonalakat, javaslatot tesz arra, hogy merre haladjunk. Az én ambícióm az volt, hogy ott legyek, megmérettessem magam ilyen átalakult körülmények között is.”
