A zöldfelületek, közparkok, kertek állapotával foglalkozunk a héten. Megvizsgáljuk, mennyit fejlődtünk az elmúlt években, mire számíthatunk a közeljövőben, és szakembert is megkérdezünk majd a trendekről. Vitaindítónak egy nemzetközi kitekintést szántunk, amit végül is egyetlen városra szűkítettem.
Central Park
Veszprém még álmos vidéki kisváros volt, amikor New York már milliós metropoliszként szembesült a problémával: bármennyire is hívei vagyunk az urbanizációnak, az embernek mégiscsak igénye, szüksége van a természetre. Ma 8,5 millióan élnek a legnagyobb amerikai városban, ahol minden alkalmas négyzetmétert igyekeznek növényekkel beborítani, parkosítani. A betondzsungel felhőkarcolói között nem kis kihívás ez, a kertépítők kreativitása azonban nem ismer határokat.
Central Park
A parkosítás szükségességére már elég korán rájöttek. A világ talán legismertebb városi zöldfelülete a Central Park, amit 1851-ben nyitottak meg. Akkoriban három évtized alatt megnégyszereződött NYC lakossága, és ahogy Manhattanben sorra épültek a többszintes lakóházak, az embereknek egyre kevesebb lehetőségük volt félrevonulni a város zajától. A területet akkoriban részint legelőként használták, valamint több apró falu is állt a 315 hektáros területen – összesen mintegy 1600 lakost telepítettek ki a park kialakításakor. A terület azóta a világ egyik legismertebb közparkja lett.
Csak a méretek érzékeltetése végett: Veszprém és a Central Park
A metropoliszban minden talpalatnyi földet igyekeznek zölddé varázsolni. Miért kellene például parlagon hagyni a körforgalmak közepét? Miért ne lehetne ott is pihenőhelyet kialakítani? Erre jó példa a Columbus Circle, a Central Park déli csücskénél, a Broadwaynél található körforgalom. A kör közepén Gaetano Russo szobrászművész alkotása látható, amelyet 1892-ben Amerika felfedezésének 400. évfordulójára készített. Az emlékművet padok, szökőkutak, virágágyások veszik körbe, ideális pihenőhely Manhattan belvárosában, amit minden irányból körülfolyik az autóforgalom.
Columbus Circle
A java azonban csak most jön. Óriásparkok meg zöld szigetek máshol is vannak, gondoljunk csak a londoni Hyde Parkra példaként. Az én kedvenc projektem, ami miatt New Yorkot választottam e cikk témájául a High Line. A High Line eredetileg magasvasút-szárnyvonal volt, amit 1980 óta nem használtak tömegközlekedésre.
High Line
A Manhattan utcái fölött átívelő egykori vasútvonalat 2006-ban kezdték parkká alakítani, teljesen idén készülnek el vele. A már nem használt síneket gyalogútként használják, a felüljárót füvesítették, ágyásokat hoztak létre, és fákat telepítettek. Képzeljük csak el, milyen lenne, ha a Nyugati téri felüljárót lezárnák, és fákat ültetnének rá! A High Line-t tavaly ötmillióan használták, és éppen az állandó nyüzsgés miatt roppant alacsony a bűnelkövetések száma a rendőrség beszámolói szerint.
High Line
A High Line osztatlan sikerén felbuzdulva néhány kertépítő mérnök még merészebb álmot szőtt: az új projekt a Lowline nevet kapta, ami éppen az előző ellentéte: nem az utca szintje fölé, hanem az alá vinnék a zöldterületet. A Delancey Underground egy földalatti villamosmegálló és fordulóhely, amit a mérnökök „távirányított napsütéssel” tennének élhetővé a növények számára. Ez azt jelenti, hogy a felszínen összegyűjtött napfényt optikai kábelekkel szállítanák a föld alá, miközben kiszűrnék a káros infravörös és UV-sugárzást, de megtartanák a fotoszintézishez szükséges hullámhosszokat. Az éjszakai és a felhős időszakokban mesterséges világítással pótolnák a napfényt. Hogy a projektből végül lesz-e valami, még nem tudni; a tervezők közösségi finanszírozással gyűjtenek pénzt álmuk megvalósítására.
Lowline látványterv
New York példája egyértelművé teszi: napjainkban a lehetőségek messze túlmutatnak azon, hogy milyen formájúra vágjuk a sövényt.
