– A napokban írtunk egy játszótéri rongálásról. Mennyire gyakoriak az ilyen esetek?
– Sajnos vannak visszatérő helyszínek, ahol rendszeresen előfordulnak rongálások. Ilyen a Séf iskola mögötti játszótér, ahol a kerítést szokták szétrúgni; vagy a népmesei játszótér a Séd-völgyben, ahol felnőtt kontroll híján a késő este arra járó kamaszodó fiatalok nagy károkat tudnak okozni a kerítés és a játszóeszközök megrongálásával. A Hóvirág utcai játszótér homokozójából rendszeresen kell üvegszilánkokat összeszednünk – valószínűleg a közeli szórakozóhelyről hazafelé tartó fiatalok még itt tombolják ki magukat, itt beszélgetnek, és nem veszik a fáradságot, hogy magukkal vigyék az üveget, egyszerűbb ott összetörni. Azokon a helyeken, ahol a szomszédok jól rálátnak a térre, ritkábban fordul elő ilyesmi.
– Van-e esély arra, hogy megtalálják az elkövetőket?
– Többnyire nincs. A játszótereken még nincs térfigyelő kamera, ahol van, sokszor az sem visszanézhető. Volt olyan eset, amikor tudtuk, hogy ki az elkövető, a gyanút szemtanú támasztotta alá, de mivel kiskorú volt és nem büntethető, falba ütköztünk.
– Lehet-e összegszerűen tudni, hogy a rongálók milyen mértékű károkat okoznak?
– Ezt nehéz megmondani, nincs arról kimutatásunk, hogy a javításokra szándékos rongálás vagy anyagfáradás miatt van-e szükség, és gyakran nem is lehet eldönteni, hogy egy nem látható anyagfáradás okozta-e a törést. Azt azonban mondhatom, hogy éves szinten százezres nagyságrendű összegről beszélünk. A játszóterek javítására több mint 8-9 millió forintot költünk évente, és ehhez jönnek még azok a felújításra szánt összegek, amelyeket az önkormányzat a költségvetésben különít el, és aminek összege évről évre változik. A VKSZ mindent megtesz a játszóterek jó állapotáért, ehhez azonban a lakosság odafigyelésére is szükség van.
