Dióssy László, a rendszerváltás utáni első polgármester
Dióssy László korábbi polgármester politikai pályafutása kezdeteiről azt mondta, hogy csak közvetlenül a '90-es országgyűlési választást megelőzően került a politika közelébe. Akkoriban az agrárkamaránál dolgozott, amikor megkeresték, hogy segítsen az SZDSZ jelöltjeit felkészíteni agrárkérdésekben – a négyigenes népszavazás után ugyanis a Kisgazdákkal sodorta össze a sors a liberálisokat.
Az akkor még kétfordulós önkormányzati választáson az SZDSZ és a Fidesz közös jelöltjeként került be a képviselőtestületbe. A polgármestert még nem közvetlenül választották, hanem a képviselők maguk között szavaztak róla. A rendszerváltás utáni első ciklusban a fő szempont az volt, hogy a polgármester legyen fiatal, értsen a közigazgatáshoz és ne legyen MSZMP-s múltja. Aképviselőtestület egyik első határozata az volt, hogy az önkormányzati törvénynél sokkal szigorúbb szabályzatot szab magának: a rendeletekről, a polgármester és az alpolgármesterek megválasztásáról kétharmaddal kellett dönteniük. „A konszenzuskeresésre azért volt szükség, mert egy kétmilliárdos költségvetésű városban 300 millió forintos adósságállománnyal rendelkeztünk, az állami vállalatok leépültek, 20% fölött volt a munkanélküliség. Ha akkortájt nem lettünk volna együttműködésre késztetve, sokkal szerencsétlenebbül alakulhatott volna a város sorsa”.
Stumpfhauser József, a KDNP korábbi városi és megyei elnöke
„Optimista voltam, azt gondoltam, hogy 15 év idő elég lesz, hogy végbemenjen a változás. Reméltem, hogy megszűnik az a megkülönböztetés, ami a vallásosokat hátrányosan érintette annak idején. Pártszimpátia alapján soha nem vesztem össze senkivel. Remélem, hogy előbb-utóbb mindenki rájön: összefogva előbbre jutunk, mintha mindig hadakoznánk.”
Zongor Gábor, a megyei közgyűlés korábbi elnöke
„1976-tól voltam az MSZMP tagja. Jogász voltam, megyei tanácsi alkalmazott, abban a testületben dolgoztam, aminek a megszüntetésére szerveződött a rendszerváltozás. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz velem, ha megszüntetjük magunk alól a rendszert, de nem volt félelmem. Részese lehettem a közigazgatási rendszer-átalakításnak, a választójogi törvény megalkotásának. Hittem abban, hogy a politika teszi a dolgát, a szakma pedig aládolgozik a legjobb tudása szerint, alternatívákat nyújt, amiből a politika választ. Ebben viszonylag súlyosat tévedtem.”
dr. Papp Sándor, nyugalmazott egyetemi tanár
Papp Sándor szerint az ő közéleti szerepvállalása bizonyos értelemben a véletlen műve volt. Az egyetemen kezdett eseményeket szervezni, például a Bős-Nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban egy előadássorozatot az egyetem E épületének klubtermében, ahova meghívtuk a megyei vállalatok környezetvédelmi felelőseit. „Amikor választás elé kerültem, úgy éreztem, hogy valamit talán lehet változtatni, és a kezdeményezésekbe be kell kapcsolódni, mert talán néhány év múlva nem tudnék tükörbe nézni, ha a lehetőséggel nem élek.”
„25 év távlatából az ember sok mindent másként lát. Nagyon lelkes, a saját területén felkészült csapat jött össze akkor, csak hát a politika máshogy működik. Nem voltunk felkészültek, mert a diktatúrák ritkán híresek arról, hogy kiképezik az utánuk következő demokrácia képviselőit.”
Szabó Tamás, az Antall-kormány tárca nélküli minisztere
„Minket a kultúra nevelt fel, amikor a változás erőit kerestem, a kultúra volt az, ami az MDF-hez vezetett. Amikor jelentkeztem Lezsák Sándornál, hogy szívesen dolgoznék, ő azt mondta: legyek én a dunántúli szervező. Azelőtt soha nem találkoztunk. Amikor a feleségemnek elmondtam, ő azt felelte: jó, de ő nem csatlakozna, mert valakinek életben kell maradnia a családban. Akkoriban nem lehetett tudni.”
„Óriási élmény volt, amikor politikai szerepre nem készülve egyszer csak az MDF elnökségében találtam magam, amikor Antall megbízott a párt programjának megírásával. Miért hagytam ott 1998-ban? A legtöbben, akik erejüket, energiájukat a rendszerváltozásért áldozták gyerekek voltak lélekben, azt hitték, hogy a politika az az eszköz, ami jobbá teszi a világot. Rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Pazarlás, ahogy egymással bánunk, az együttműködés képtelensége miatt az elmúlt húsz év egy történelmi pazarlás. A morális megújulást vallási alapon képzelem el, ezért szerveztem meg a Mária Rádiót, a Mária út zarándoklatot, önkéntesként dolgozom azon, hogy felnőtteknek is megtanítsuk, mi az a kereszténység.”
