Oláh Miklós, szociológus
Oláh Miklós szerint a rendszerváltásnak óriási jelentősége van az ország és a veszprémiek szempontjából is. A '80-as évek elején szamizdat iratokban elemezgették, hogy mekkora esélye van az országnak kiszabadulni a puha diktatúrából, az akkori szerzők szerint ez gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. Egyfajta csoda, hogy a jaltai rendszer felpuhult, rengeteg tényező szerencsés együttállása kellett hozzá. Szükség volt a Szovjetunió gyengülésére, egy új politikai elit felemelkedésére és a választókra, akik maguk döntöttek a sorsukról. Az előző generációk a szabadságharc nagy részét már megharcolták, örökségük, erkölcsi tőkéjük beépült a történelembe. 1989-ben visszautalhattunk 1956-ra, 1848-ra. Hiányosságunk, hogy azóta nem gyűjtöttük össze az orális emlékeket, pedig sokan vagyunk, akik tudnának mesélni azokról az évekről.
Nagy Károly, a veszprémi MDF alapító tagja
1989-ban teljesedett ki az 1848-ban, 1918-ban, majd 1956-ban megkezdett folyamat, beteljesült a szabad Magyarország, szabad társadalom álma. A hosszas küzdelmet mi is elvégeztük itt Veszprémben, véghez vittük a Papp-korszak lebontását. 1990-ben beleszédültünk a demokráciába és a kapitalizmusba. A rendszerváltás ma is zajlik, nem hozták nyilvánosságra az előző rendszer felelőseinek névsorát, elmaradt a felelősségre vonás, pedig a társadalom lelkiismerete ezt megkívánná.
Asztalos István, a veszprémi MSZP alapító tagja
Sokszor azok, akik az események kellős közepében vannak, nem látják annyira tisztán, könnyen értelmezhetően az életüket – árnyalta a 25 évvel ezelőtti eseményeket Asztalos. „1987 októberében léptem be az MSZMP-be. Egyáltalán nem vagyok rá büszke. Amit aztán az MSZMP-n belül csináltam, azt viszont nyugodt szívvel felvállalhatom” – fogalmazott. „Akkoriban naiv fiatalember voltam, de azt még én is láttam, hogy az egy párt valójában sok párt volt, a politikai törésvonalak a szervezeten belül jelentek meg, és ez 1988-89-ben láthatóvá is vált. A két szélső érték a Münich Ferenc-társaság volt, a másik oldalon pedig a reformkörök. Én a reformköröket választottam, az egész politikai pályám ezen belül történt. Tipikusan a rendszerváltás terméke voltam, egy ilyen fickó, mint én a Kádár-korban nem jutott volna semmire.”
Hegedűs Tamás, az MDF egykori városi- és megyei elnöke
„A felmenőink rengeteget szenvedtek az előző rendszerben, a családok múltjában a deportálások, lágerekbe zárások, kisajátítások mind-mind benne vannak” – mondta Hegedűs. Arról a kiskuktabeli összejövetelről, amelyen az MDF veszprémi szervezete megalakult, úgy fogalmazott: a résztvevők akkor még nem tudták, hogy lesz-e rendszerváltozás, „vagy majd 25 év múlva sétálunk ki máshonnan”. Ennek az időszaknak a legszebb dolga az volt, hogy a szellem kiszabadult a palackból, Szombathelytől Gödöllőn át Gyuláig fantasztikus programokat rendeztek szellemi és politikai pezsgést hozva az országba. Az emlékezetes 1989. március 15-i megemlékezésre így emlékezett vissza: „fantasztikus érzés volt, hogy pár tucat ember indult el a transzparenseivel március 15-én Veszprémben, és egyre többen gyűltek körénk, ezren vagy kétezren voltunk, mire a Dózsa térre értünk”. Azzal ő is egyetértett, hogy a rendszerváltás még ma is tart, sőt, igazán akkor teljesedhet be, ha már kihalt az a generáció, aki még megélte az előző rendszert. „Mi még éreztük, mennyire más most, amikor szabadon dönthetünk a vallásunkról, amikor nyíltan kiállhatunk pártok mellett, amikor szabadon utazhatunk a világban. A mai politika legnagyobb hibája, hogy ellenségképet keresünk egymásban ahelyett, hogy kimondanánk: mindannyian az ország javát akarjuk, csak másképp.”
