1942 januárjában Magyarország német követelésre megbízta a II. magyar hadsereg parancsnokságot egy három hadtestből álló hadsereg összeállítására, mely teljes egészében német irányítás alá került. Az első katonákat szállító vonatok április 12-én hagyták el a szombathelyi vasútállomást és indultak el a keleti front felé. Az ország történelmi előzményeinek és szűkös anyagi lehetőségeinek következtében a hadsereg fegyverzete és felszereltsége jelentősen elmaradt a korabeli nemzetközi színvonaltól. Ennek ellenére a 207 ezer szolgálatot teljesítő katona gyors győzelemre számított.
A kezdeti győzelmek megerősítették azt az elgondolást, miszerint a Szovjetunió hamarosan elbukik, azonban ezeknek a győzelmeknek a vártnál sokkal nagyobb áruk volt. 1942-ben a magyar hadseregből közel 34 ezer katona esett el. A halottak között volt Horty Miklós fia, Horty István is.
Az ősz beköszöntével a német csapatok magukra hagyták az akkora már súlyos veszteségeket szenvedett magyar hadsereget és Sztálingrádba vonultak. Ekkor újabb problémák merültek fel. Az ellentámadások kivédésére épült védővonal túlságosan hosszú volt, amit a jelentős veszteséggel küszködő hadsereg képtelen volt megtartani. A hírhedt orosz tél beköszöntével az ellátmányok is akadozni kezdtek. A katonák sokszor késve jutottak élelemhez, fegyverekhez és a gyakran mínusz harminc fokos hidegben elengedhetetlen meleg ruházathoz.
1943. január 12-én a magyar csapatok létszámbeli és technikai nehézségeik ellenére még hősiesen visszaverték a szovjet csapatok áttörési kísérletét. Másnap azonban az orosz csapatok áttörték a védelmi vonalat, ezzel visszavonulásra kényszerítve a magyar honvédeket. A németek segítség nélkül hagyták a magyar csapatokat és megtiltották a visszavonulást. Az ezt követő napok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak. Napokon belül a védvonal teljesen megszűnt, és a magyar hadsereg is darabjaira hullott. A honvédek nagy része fegyvertelenül és gyalog indult el nyugatra.
A 200 ezer katonából alig 64 ezer élte túl a támadást. Őket Dontól nyugatra próbálták meg összeszedni. Több mint 100 ezer ember veszett el, sokaknak a sorsáról még ma sem tudunk semmit. Az életben maradt katonákat áprilisban tértek vissza Magyarországra, ahol hősként ünnepelték őket.
Veszprém Helyőrség megbízott parancsnoka és a helyi Tábori Lelkészi Szolgálat tisztelettel meghívja Önt, a doni katasztrófa 71. évfordulója alkalmából történő megemlékezésre
2014. január 09-én (csütörtök) 14:30 órakor.
Helyszín: a veszprémi Szent Imre (volt piarista) – templom
Program:
Labudek Péter alezredes parancsnokhelyettes köszöntő beszéde.
Szécsi Ferenc kisegítő katolikus tábori lelkész imája.
Megemlékező beszédet tart Szabó György alezredes protestáns tábori lelkész a Don-kanyarban elesett katonák lelki üdvéért.
A megemlékezésen közreműködik a MH Légierő Zenekar.
