Nézzünk néhány megdöbbentő adatot. 1990 óta a magyar bérek az európai átlag kb. 33 %-t voltak képesek elérni. A magyarországi árszínvonal viszont az európai átlag 85-89 %-ig kúszott fel. A magyar bérek vásárlóereje - európai összehasonlításban – kifejezetten gyenge.
Az 1990-s rendszerváltás óta 23 év telt el. Akik akkor már dolgoztak, vagy munkavállalás előtt álltak, bizony nem ezt várták a magyar gazdaságpolitikától közel negyed évszázad után. Milyen tényezők vezettek ide?
- A legfőbb probléma , a helytelen privatizáció volt. Alapvetően az 1994-98 közt lezajlott magánosítás. A támogatásokat, az idetelepült multik kapták, ahelyett, hogy a magyar vállalkozások exportképességére fordítottak volna, akár egy fillért is. A nagyvállalatok minimálbérért, három műszakban foglalkoztatták a jól képzett munkaerőt, majd az energia-és bérköltségek növekedése után továbbálltak. ( Kína, Románia).
- A magyar vállalkozó tudását, termékét exportképessé kell tenni, hogy európai áron tudja az értékesíteni. Ebben az esetben a hazai „maszek” európai bért igyekszik biztosítani a munkavállalójának, hisz Ő nem akar más országba telepedni. A rendszerváltás utáni első nyolc – tíz évben hazai cégeket támogató programokat nem nagyon láthattunk .
- A fent említett időszakban sajnos olyan szektorokat is privatizáltak, aminek a magánosítását a gazdasági szakemberek jelentős része ellenezte. Több ezer milliárd forint „úszott” el, amit nem tudunk visszakapni.
- Ezen külföldi vállalatok profitjának csökkentése, a lakosság javára üdvözlendő lépés, de a vásárlőerő növeléséhez kevés.
A Magyar Nemzeti Bank új hitelprogramja némi fény az alagút végén, de komplex programmal lehet csak a magyar termelőt exportálni.
Jól megfizetett export esetén nőhetnek jelentősen a magyar bérek, és emelkedhet a belső fogyasztás.
Lámpi Ferenc
Buda –Cash Brókerház Zrt
Veszprém
