Sipos idén három új társsal vág
neki a megmérettetésnek, a törekvése azonban változatlan. Nevezetesen, hogy a
2008-as futamhoz hasonlóan a jövő év elején is célba érjenek. S ebben teljes
mértékben magára lesz utalva a veszprémi csapat, ugyanis nem kíséri őket sem szerviz
kamion, sem autó. Egy tizenhat éves teljesen hétköznapi, széria terepjáróval
állnak rajthoz. A gép azonban így is „új” számukra, ugyanis a tavalyit a célba
érést követően eladták, s annak az árából tudtak hazajönni. Sipos Jenő lesz a pilóta, Radó Gábor a navigátor. A kényelmesnek nem mondható hátsó ülésen
pedig Varga Ildikó és Erdei Gábor osztozhat. Előbbi fő
feladata a főzés lesz, utóbbi pedig amolyan mindenesként segít, hogy a kvartett
teljesítse a kitűzött célt.
Az örökifjú sofőr ekképp összegzi a küldetést: - Egy jó kaland jótékonysági célzattal. Miután lemondták a Párizs-Dakart a szervezők, úgy gondoltuk, hogy kipróbáljuk magunkat a Budapest-Bamako versenyen. A platón most is viszünk öt mázsa segélyszállítmány különböző iskoláknak, árvaháznak, illetve kórházaknak. Bár a területi rendelőintézet jelző jobban megfelel a valóságnak, ugyanis ezekben az országokban óriási a szegénység, s nagyon alacsony az ellátás színvonala. Nem a központi helyekre visszük a szállítmányt, hanem közvetlenül a rászorultaknak adjuk. A tekintetük kárpótol bennünket minden fáradságért.
Már idén januárban is többen
kinevették, s megkapta „a legidősebb versenyző a legöregebb autóval” jelzőt.
Szinte mindenki kételkedett abban, hogy célba érhet, mégis sikerrel vívta meg
az akadályokat. A terrorfenyegetettségtől viszont nem tart, annak ellenére sem,
hogy idén Mauritániában ugyanabban a faluban voltak elszállásolva, ahol négy
francia társukat megöltek.
- Átkelni komppal Marokkóba, átszelni az Atlaszt, a Szaharát. Olyan emelkedőkön, szerpentineken, amelyeknek itthon párja nincs. Óriási élmény. Szinte ugyanazokon a pályákon megyünk, mint a Párizs-Dakar résztvevői. Azonban vannak olyan különleges feladatok is, amelyek miatt egészen más a viadal jellege, mint egy klasszikus gyorsasági versenyeknek. Ilyen például, amikor fel kell keresni a helyi törzsfőnököt, majd el kell vele fogyasztani egy teát, amiért egy csillag a versenyző jutalma, amit este be lehet váltani pontokra. Ez a viadal sava, borsa - foglalja össze mondandóját, majd megvallja, hogy bizony a második gyerekkorát éli.
Nagy átéléssel osztja meg élményeit a csapatvezető. Derűsen meséli, hogy az idei versenyen már Velencénél voltak önindító problémái, melyet végül Mauritánia fővárosában javított meg egy helybéli kisgyerek. Siposnak háromórás munkájába került alulról kiszerelni a meghibásodott alkatrészt, amit a helyi „szakember” a homokon megjavított, majd húsz perc alatt visszaszerelte felülről, köszönhetően annak, hogy vékonyka keze mindenhova befért.
