Mozgalmas hétvégén vagyunk túl – visszatekintve a pécsi Magyar Kupa négyes döntőre. Nehéz kezdés után lendültünk játékba a Csurgó ellen, a második félidő közepére aztán már tízet tettünk közé, s összességében fölényes győzelmet arattunk. Nem éreztem azt az óriási ellenállást a részükről, amelyet egy kupa elődöntőben tanúsíthattak volna. A Szeged – szintén szombaton – minden nehézség nélkül jutott túl a másodosztályú Balassagyarmaton, így kialakult az a párosítás a fináléban, amelyet mindenki várt.
Nagyon nehéz találkozóra számítottunk, hiszen tudtuk, hogy a Szeged nagyon szeretne valamit nyerni idén. Erre a legnagyobb esélyük pedig talán a kupában volt, ahol semleges helyszínen egy mérkőzésre kellett összeszedni magukat. Ennek tükrében mondhatom, hogy a vártnál könnyebben nyertünk, hiszen az első perctől kezdve kézben tartottuk a meccset, igaz ez még akkor is, hogyha az első játékrészben nem mindig vezettünk. A hosszú kispadunknak köszönhetően ugyanis szépen lassan el tudtunk húzni, a második félidőre pedig már olyan fölényünk kerekedett, amely el is döntötte a kupa sorsát.
Csak azért vagyok kicsit szomorú, mert ekkor már nem koncentráltunk megfelelően a védekezésre. Minket, kapusokat így rendre kellemetlen helyzetbe hoztak a társak, akik – kis túlzással – félreálltak a támadóik elől, hogy nehogy megsérüljenek. Emiatt rengeteg ziccert kaptunk, igaz, a túloldalon is szinte minden támadásból gól született. A gárda tehát visszább vett, de így is simán nyert. Nagy öröm ez a szurkolóinknak, a klubnak, edzőknek, játékosoknak, de még jobb lett volna, ha hatvan percen keresztül koncentrálunk, hiszen most nagyon nehéz hetek várnak ránk…
Hétfőn pihenhettünk, keddtől azonban még az eddiginél is nagyobb elánnal és koncentrációval dolgozunk minden egyes edzésen. Tudva azt, hogy vasárnap a világ egyik legjobbjának otthonában lépünk pályára. Mint legutóbb is írtam, „tisztességesen” belehúztunk a sorsolásánál. Találkozhattunk volna később is a címvédő, a sokszoros BL-győztes Kiellel, de a sors ezt hozta…
Edzőnk, Carlos nem változtatott ez eddigi edzésprogramon, a héten a németek ellen is az eddig megszokott terv szerint készülünk. Csütörtök délután kezdjük el a mindenre részletre kiterjedő videózást, ami nagyon fontos része a munkának, hiszen külön kielemezzük a védekezést, illetve a támadást. Természetesen már mindannyiunk fejében ott van valamennyi ellenfél, illetve az összes fontos meccsük, hiszen nagyon sokat láttuk őket a tévében, s persze szemtől szembe a csoportkörben. Ugyanakkor nagyon jót tesznek ezek a friss „élmények”, akár a hétvégi kupameccseik, vagy a napokban aratott négygólos győzelmük felvétele a Lübbecke ellen. Igaz, hogy utóbbi találkozón több játékosukat is pihentették, de a játékkoncepciójuk ugyanaz volt, mint eddig. Szombat reggel indulunk és vasárnap délelőtt még mindig tartunk egy elemzést.
Szerencsére mindenki egészséges. A kupadöntőn megsérült Timuzsin még ma is külön edzett, de biztos vagyok benne, hogy ő is „össze lesz drótozva” vasárnapra.
Röviden összegezve: gőzerővel készülünk, és jó eredménnyel szeretnénk hazatérni. Mindenki tudja, hogy a világ egyik legjobbjához látogatunk, de senki nem fél, optimistán és jó kedvűen állunk a negyeddöntő első felvonásához. A drukk nem látszik a csapaton, azt hogy nagyobb a tét, legfeljebb azon lehet látni, hogy mindenki jobban koncentrál az edzéseken.
Fazekas Nándor
