- Öt évvel ezelőtt, a vehir.hu indulásakor a veszprémi online médiában még nem volt jelen annyi szereplő, mint ma. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
- A vehir.hu alapító csapata akkoriban a Rádió Jam jogutódjában, a Klubrádióban dolgozott. Amikor felmerült az igény arra, hogy a városban legyen egy jobboldali gondolkodású, szemléletű hírportál, szervezkedésbe kezdtünk. A kezdetekben Füssy Angéla volt a főszerkesztő, az alapító csapatnak tagja volt még Beke G. László, aki most a Balaton Vehirrel foglalkozik, illetve mi, a négy Zatkalik (feleségem: Zatkalik-Peresztegi Virág, fiaim: Dávid és Dániel). Sokszor meg is kaptuk, hogy családi vállalkozás lett a vehir.hu, de persze a gazdasági működéshez semmi közünk nem volt.
Az első irodánk az SZMT-székházban működött, amit saját zsebből díszítettünk fel. Persze a munkához szükséges felszerelés a rendelkezésünkre állt, még ha egyes eszközök - főleg a fényképezőgépek - tudásával nem is lehettünk elégedettek. Az eredeti terv szerint az én feladatom az lett volna, hogy publicisztikákat írjak, de aztán annyira összesűrűsödtek a dolgok, hogy mindenből ki kellett vennem a részemet. Azt tűztük ki célul, hogy mindennap fejenként legalább három hír jelenjen meg. Foglalkoztunk gazdasági témákkal, voltak eseménytudósítások, sport. Arra egyébként különösen büszke vagyok, hogy Dávid fiam a mai napig tagja a vehir.hu csapatának, és jó munkát végez a sportrovatban.
A legfőbb értékünk a gyorsaság volt. Sokszor előfordult, hogy előbb megjelent a cikk, aztán kezdtük el átnézni és kijavítani a hibákat. Az volt az elsődleges szempont, hogy minél előbb eljussanak az olvasókhoz a hírek. Próbáltunk mindenhol ott lenni.
Sokat adtunk arra, hogy az emberek megismerjék a Vehirt. Voltak szórólapok, bögre, golyóstoll. Minden módon megpróbáltunk népszerűsíteni az oldalt.
- Milyen volt a hangulat? Nem okozott problémát, hogy együtt dolgozott a család?
- Egyáltalán nem. Ráadásul mindenki külön dolgozott, szinte nem is volt olyan alkalom, hogy mind a négyen bent ültünk, és akkor is mindenki a saját kis laptopjára figyelt. Konfliktusok inkább abból lehettek, hogy Angéla nagyon vehemensen irányította a szerkesztőséget, maximalista volt - ezt nem a szó rossz értelmében mondom. Előfordult, hogy hajnali kettőkor hívott - persze az újságíró életében a munkaidő nem nyolc vagy tizenkét órás, hanem 0-24 tart, ezt tudomásul kellett venni.
A kezdő csapat lendülete és lelkesedése mindenkit vitt előre. Harmincöt éves tapasztalattal a hátam mögött is úgy éreztem, hogy meg akarom mutatni, mire vagyok képes, és meg is tudom mutatni. Persze voltak apróbb nézeteltérések. Nem volt idő udvariaskodni.
- Akkoriban indult a Napló webes kiadása is, ami mögött egy nemzetközi sajtóvállalat állt. Hogyan tudott egy olyan kicsi, helyi médium versenyre szállni ezzel, mint a Vehir?
- Mindannyian a kezdő csapatban “hétpróbás gazemberek” voltunk, megvolt a gyakorlatunk, a kapcsolatrendszerünk, ez nagyon fontos.
- Milyenek voltak a visszajelzések az olvasók részéről?
- Az első időszakban nem tudtunk moderálni, és egymás után jöttek a csúnya szavakat használó kommentelők. Trollok mindenhol vannak, ha az ember egy betűt téveszt, már azt is megkaptuk. Ezután vezettük be, hogy csak regisztráció után lehetett hozzászólni a cikkekhez. Megvoltak a szokásos gyerekbetegségek, menet közben kellett kitalálni a megoldást a felmerülő problémákra.
Azokban az időkben sok kommentet kaptunk az akkori ellenzéktől, közülük néhányról így utólag el kell ismernem, hogy nekik volt igazuk. Dörgedelmek mindig voltak, de sajtóper egy sem.
- Most, 2013-ban már egészen máshogy néz ki az online világ. Elterjedtek a blogok, több portál indult azóta, megkerülhetetlen tényezővé nőtte ki magát a Facebook... Most, ilyen körülmények között is belevágnál?
- Bele, persze. Nyilvánvalóan az embernek fel kell frissítenie a technikai tudását. Ha most hirtelen visszakerülnék például a rádióba, egy-két napig biztosan zavarban lennék, hogyan kell hangot vágni. De kitalálnánk, hogy mitől lehetünk egyediek. Ez nagyon fontos. A Vehír mindig igyekezett egyedi lenni a maga módján. Szerintem sikerült is.
