A bíróság a 15 vádlott közül a nyolcadrendű vádlott L. Lászlót, a timföldgyár hidrátgyártó üzemének termelési vezetőjét és az ötödrendű vádlott D. Józsefet, a hidrátgyártás divízió igazgatóját hallgatta meg; őket halált előidéző gondatlan közveszélyokozással, környezet- és természetkárosítással vádolják. Vallomást előbbi nem tett, míg utóbbi az írott vallomását olvasta fel, amelyhez 22 mellékletet csatolt. Mindketten tagadták bűnösségüket, a divízióigazgató elcsukló hangon azt mondta: "Nem vagyok felelős a tragédiáért." Hozzátette: az egész ügy az ő és a kollégái felelősségéről szól, ehelyett a hatóságoknak a valódi felelősöket kellene felkutatniuk.
A vád szerint L. László a hidrátgyár termelési vezetőjeként nem intézkedett a X-es tározó gátjainak állékonyságáról adatokat szolgáltató monitoringrendszer kiépítéséről; ez a rendszer a katasztrófa előtt időben jelzést adott volna. Termelési vezetőként arról sem gondoskodott a vád szerint, hogy a X-es kazettában tárolt folyadék szintje a technológiában előírtnak megfelelő legyen, és a túl magas folyadékoszlop terhelését nem bírta a gát. Terhére rótták, hogy a kazetta északi falánál elvégzett szintkiegyenlítési munkák után nem tisztíttatta ki a környező csurgalékvizet elvezető árokszakaszt, emiatt az összegyűlt talajvíz átáztatta a gát alatti talajt.
L. László panasszal élt a gyanúsítás ellen, és a nyomozás során tett vallomásában leírta, hogy a gátak állékonyságának ismerete nem feladata, az "külön szakma", és a monitoringrendszer üzemeltetésében sincs előírt intézkedési kötelezettsége. Vallomása szerint a gátak szintje süllyedésének vizsgálatára évente végeztek geodéziai méréseket, de ezekről nincs információja. Szerinte a kazetta tetején tárolt folyadék szintjére sincs előírás, csak a vörösiszap betöltésének engedélyezett szintjét írták elő. Tudomása szerint ezt a szintet soha nem érte el a kazettában tárolt iszap mennyisége. A X-es kazetta szintkiegyenlítési munkálataiban nem vett részt, a csurgalékvizes árok tisztítását felettesénél, D. Józsefnél szóban többször kezdeményezte - vallotta L. László -, amire azt a választ kapta, hogy "mondja meg, miből".
A katasztrófa idején a tározótérben volt, a gát átszakadásáról P. Sándor szivattyúkezelő és kollégája értesítette. Ezt követően értesítette D. Józsefet és a diszpécsert. Vallomása szerint az ügyeletes diszpécser többszöri kérése ellenére sem értesítette a hatóságokat, hanem a műszakja leteltével 14 órakor hazament. Azonnal Kolontárra indult - írta vallomásában L. László -, ott szólt egy rendőrnek, hogy a kiömlött anyag veszélyes, ne engedjen arra senkit. A katasztrófa másnapján a gyár leállásáról intézkedett, majd ötven embert vezényelt az üzem dolgozói közül a mentesítési munkálatokhoz. Utolsó vallomásában "hónapokra" módosította egy korábban tett kijelentését, miszerint "az utóbbi években rendszeres volt a 3-4 méter magas víz a X-es tározóban".
D. József divízióigazgató, a vörösiszap-kazetták üzemeltetésének felelőse is azt hangsúlyozta felolvasott vallomásában, hogy az iszap feletti víz mennyisége nincs meghatározva a gyár engedélyében, a betöltési technológiát pedig az államtól örökölte a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. Kiemelte, hogy a gyár nem terhelte az iszaptározót, hanem a X-es kazettán tárolt víz mennyiségét folyamatosan csökkentette, az extrém csapadékmennyiség ellenére. Ennek alátámasztására vízmérleget mutatott be. Egy szakértői vélemény szerint a gát kevesebb mennyiségű víz esetén is átszakadt volna - mondta. Hozzátette, hogy a vörösiszap szükséges kiülepedéséhez legalább kétméteres vízszintre van szükség, és ugyancsak a víz akadályozta meg a vörösiszap kiporzását. Megjegyezte, jelenleg éppen a porzás miatt van nyomozás folyamatban. Vallomása szerint a vörösiszap 13-as pH-értéken kerül a tározóba, a lúgkoncentráció növekedését korábban megküldték a zöldhatóságnak, és az nem emelt kifogást. Ő a katasztrófaelhárítási terv felülvizsgálatára nem volt jogosult, de ilyet a Malnak nem volt kötelessége készíteni, mert nem tartozott a veszélyes üzemeket kategorizáló úgynevezett Seveso-irányelv hatálya alá.
Cáfolta a vád állításait, hogy a szivattyúk a katasztrófa napján 10 óra 56 perckor - több mint egy órával a gátszakadás előtt - "vész max." jelzést adtak volna. Szerinte csak a gátszakadás előtt kevesebb mint negyedórával jeleztek a tározótér vízszivattyúi; a szakértői jelentés nem vette figyelembe a téli és nyári időszámítás közötti egyórás időeltolódást. A "vész-max." jelzés pedig nem katasztrófahelyzetet jelent, hanem magasabb teljesítményt a berendezések esetében - tette hozzá.
Az ügyészség a Mal Zrt. ajkai telephelyén, a X-es számú vörösiszap-tároló kazettájánál 2010 októberében bekövetkezett gátszakadás ügyében több bűncselekmény miatt emelt vádat 15 ember ellen. Az ügy elsőrendű vádlottja B. Zoltán, az ajkai timföldgyár vezérigazgatója, a másodrendű vádlott D. József vezérigazgató-helyettes, a harmadrendű vádlott F. Józsefné környezetvédelmi felelős. A vádlottak között több divízióvezető és igazgató mellett környezetvédelmi felelősök és diszpécserek szerepelnek.
A tárgyalás csütörtökön folytatódik a vádlottak meghallgatásával.
