Sajó professzor a nyolcvanas évek óta az Egyesült Államokban él, jelenleg kutatócsoportokat vezet a Lowell Egyetemen. Szakterülete az orvosi fizika, e tudományágon belül elsősorban rákkutatással foglalkozik.
A család generációk óta ápolta a neves előd, Sauer Ignác emlékét. Sajó professzor gyermekkorában többször is járt Veszprémben. Akkoriban még nem tudta, hogy pontosan melyik épületben lakott szépapja a XIX. században, csak abban volt biztos, hogy az Óváros teret körülvevő házak valamelyikében. Azóta Hogya György helytörténész munkájának köszönhetően nemcsak a pontos címre derült fény, de tavaly ősszel, a főorvos születésének kettőszáztizedik évfordulóján az önkormányzat emléktáblát is elhelyezett a Rákóczi utcai épület falán.
Erre az emléktáblára bukkant rá az interneten Sajó professzor is, amikor a téli hónapokban elkezdte megszervezni augusztusi hazalátogatását. Mélyen megérintette a gesztus, amivel Veszprém Sauer előtt tiszteleg, ezért is döntött úgy, hogy találkozni szeretne azokkal, akik a dombormű kihelyezését elősegítették.
Némedi Lajos alpolgármester kedd délelőtt látta vendégül az orvos-fizikust, akivel a család és a város közös történelméről, a Veszprém előtt álló jelenkori kihívásokról és általánosságban véve Magyarország jelenlegi helyzetéről folytattak eszmecserét.
Az emléktábla felavatásában tavaly közreműködő dr. Nagy Attila sebész főorvos is váltott néhány szót Amerikában élő kollégájával, aki érdeklődve hallgatta, milyen szerepet vállal városunk a rák elleni küzdelemben az új regionális onkológiai központ megépítésével.
Az alpolgármester úr idegenvezetésre invitálta vendégét, aki nemcsak az emléktáblát tekintette meg, de a Sauer Ignác szülőházában működő Fekete Sas gyógyszertárat is, amely Veszprém legrégebbi patikája. A professzor úr is elmosolyodott, amikor szembesült vele, hogy a Rákóczi utca 8. szám alatt álló épület ma is a gyógyítás egyik veszprémi bástyája, éppúgy mint kétszáz évvel ezelőtt.
Sauer Ignác 1801. október elsején született Veszprémben. Gimnáziumi tanulmányait a Lovassy László Gimnázium jogelődjében, a Piarista Gimnáziumban folytatta, egyetemre Pestre és Bécsbe járt. Orvosi pályafutásának első évtizedét külföldön töltötte, majd az 1848/49-es szabadságharc idején a magyar honvédség főorvosa volt. 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1961-ben az ország főorvosa lett. 1863. november 17-én, hatvankét éves korában hunyt el Pesten.
