Semmelweis Ignác, az „anyák megmentője” leghíresebb magyarjaink egyike. Korának rettegett betegsége, a gyermekágyi láz szinte számolatlanul szedte áldozatait a fiatal anyák körében. Semmelweis Ignác – felfedezése nyomán – fiatal életek ezreinek megmentőjeként vonult be az orvostudomány történetébe – emlékezett vissza köszöntőjében Porga Gyula polgármester. Hozzátette, a magyar orvostudomány e világraszóló sikeréről emlékezünk a Semmelweis-napon, és mindazokról, akiknek hivatása a gyógyítás, a szakszerű segítés és ápolás.
Ehhez a naphoz kapcsolódóan a város idén is Perlaky-díjat adományozott az elmúlt esztendőkben kiemelkedő teljesítményt nyújtó orvosnak, az elismerést dr. Mózes Géza vehette át hétfőn délután a Dubniczay-palotában tartott ünnepségen.
Dr. Mózes Géza
"Dr. Mózes Géza 1940-ben született Veszprémben. 1965-től a fogászati szakrendelésen dolgozott 2011-ig Veszprémben. 1975-től csoportvezető főorvosi minősítést kapott. Szakmailag magas szintű ismeretekkel rendelkezik. Munkatársaihoz és a betegekhez nagyon emberséges, segítőkész, udvarias. Panasz, etikai vétség nem merült fel ellene a hosszú évek folyamán.
Édesapja rendelőintézeti orvos, akinek hivatását, mint fogszakorvos továbbvitte. Édesanyja óvónő, akitől valószínűleg türelmét, jóindulatát és az emberek iránti szeretetét örökölte. Nős, felesége fogászati röntgenasszisztensként tevékenykedett, két gyermeket neveltek fel együtt.
Szakmai életútja:
Egyetemi tanulmányait a SOTE Fogorvosi karán kezdte. Mindvégig kitűnő eredménnyel tanult.
1963-tól a Veszprém Megyei Kórház Rendelőintézet fogászati szakrendelésére került, mint kezdő fogorvos, majd 1965-ben fog és szájbetegségekből szakképesítést szerzett.
Több évig beosztott fogszakorvosként dolgozott, míg 1971. január 1-től, magas színvonalú munkavégzésének és kollégáival való jó kapcsolattartásának köszönhetően előléptették csoportvezető főorvossá.
1971-ben további szakképesítést szerzett szájsebészet, fogászati röntgenből, majd 1973-ban lemezes fogpótlásból, parodontológiából.
A betegellátás terén kiválóan segítette beosztott csoportjának szakmai tevékenységét, a betegei és munkatársai szerették és tisztelték tisztességes, emberséges, demokratikus munkastílusa miatt.
Diagnosztikai, és manuális fogszakorvosi tevékenységét átlagon felüli képességekkel végezte, folyamatosan képezte magát, a szakirodalmat figyelemmel kísérte és a legújabb gyógyító-megelőző eljárásokat alkalmazta.
A bonyolult szakmai feladatok gyors és precíz megoldása számára mindig természetes volt.
A beosztott fogszakorvosok szakmai munkáját lelkiismeretesen irányította, a problémás betegek és az üres körzetek kezelését, ellátását humánusan, rendszeresen átvállalta.
Az iskolafogászati tevékenység szervezésében is jó eredményeket mutatott fel.
1970-80-ig aktív társadalmi munkát végzett a Veszprém Városi NEB keretei között, tagja lett az Orvosetikai Bizottságnak.
1997. január 1-től áthelyezéssel, a VMJV Egészségügyi Alapellátási intézmény kötelékében látta el vezető fogszakorvosi tevékenységét nyugdíjazásáig, és további évekig, míg 2011. augusztus 31-vel, 48 éves szolgálati viszony után, véglegesen nyugállományba vonult."
