Azoknak a por- és löttyizéknek, amit mi, a kevés- (vagy éppen nulla) tejes anyáknak a kisemberbe kell töltenünk. Mert ez, ez, ez… Ez bárkivel előfordulhat!
Szóval ott állunk, és közlik, hogy tápszerezni kell. Oké, rendben, sokkal jobb, mint anno a lisztleves vagy a dara, harmados tejjel. Sok okos ember fejlesztette, és fejleszti is, van benne minden, mi szemszájnak ingere, sőt, még olyan is, amit nem is értünk, de jó. De nem is ez a kérdés, és nem is az új, „ne adj tejet 3!!! éves korig!”-trend, mert ezt mindenki maga dönti el, vagy leginkább a pénztárcája. Ha adni kell, hát adni kell…
A lényeg, hogy melyiket? Mert annyi féle-fajta van, hogy azt el sem tudjuk képzelni. A gyerekorvos mondjuk ismer kettőt, akik elviszik nyaralni. Mármint a gyártók. Azt ajánlja, aztán ennyi. Jön a pre- meg probiotikumos szöveg, a halolaj, az esszenciális zsírsavak meg a vas, mi meg csak a receptet szeretnénk, mert tutul a gyerek, éhes a drága.
Aztán hazamegyünk, főzzük a cumilevest (fertőtlenítjük a cumisüveget), forraljuk a vizet, keverjük a tápszert. Ha túl meleg, kinyírjuk a belekben ücsörgő jótékony baktériumok nyam-nyamját, ha túl hideg lesz, a kölök étvágyát vágjuk haza. Na mindegy, küzdünk, ahogy kell, de ez még mindig nem a lényeg.
Jön a buki, a hasfájás, vagy a szorulás, vagy a hasmenés, esetleg kiütések, ekcéma, vagy valami hasonló. Mi meg azt sem tudjuk, hogy most ami elől jön, az a ciki, vagy ami hátul, csak nyugtatjuk magunkat, hogy az anyatejesek is bírnak hasfájósak lenni. Közben fent vagyunk éjjel, dugdozzuk a lázmérőt a kakiért, vagy adjuk a banánt, hogy ne legyen, vagy hypoallergén tápszerre váltunk, hátha elhúz az ekcéma, jótékony baktériumok ide vagy oda.
Ez így megy addig, amíg a kisember enni nem kezd rendesen. Ha szerencsénk van, oldódnak a problémák, mint langyos vízben a tejpor (amit junior tejitalnak hívnak, és azt kell inni, nem a tejet, ha lehet, junior kakaóval). Ha nem, akkor jöhet a véres széklet, a gyakran belobbanó ekcéma és az éjszakázás. Pedig…
Van ezekre speciális tápszer. Én azt hittem bepisálok, de konkrétan, amikor megtudtam. Anyatársaim, akik éjszakáztok, ekcémát krémeztek, kakiért kúpoztok, és hasfájásos buki ellen kézben hordoztok, képzeljétek, van erre tápszer, csak azzal nem megy a doktor néni nyaralni. Így elfelejti ajánlani. Szegény. Rá kell kérdezni…
Szemem alatt karikákkal alig várom, hogy megrendelhessem azt, amelyik a hajnali ébredős egyik gyerekem állítólag aludni fog. Olyan kíváncsi vagyok, hogy belezöldülök. Többet nem mondok róla, „csak kérdezni kell a gyerekorvost”. Ha átalszom végre az éjszakát, és tudom a tutit, akkor mindenképpen elmesélem, hogyan éltem meg. De az már egy másik történet…
