…ami minden emberi fájdalomra, nyavalyára hatékony orvosság, maga a földre szállt csoda. Volt.
Vannak mélypontok az ember életében. Válás, szakítás, munkahelyváltás – és bizony a katonaság. A maiak talán nem is tudják, hogy egykor, évekkel ezelőtt a hadsereg nem önkéntes vállalás volt, hanem kötelező jellegű szörnyűség, ami jobb esetben csak egy évig tartott. Mert akit akkor felvettek egyetemre, főiskolára – akkor magas pontokkal és kevesen juthattak be a felsőoktatásba –, annak bizony másfél esztendő helyett csak egyet kellett eltöltenie a Magyar Néphadsereg ölelő karjai között.
Szerencsémre nem kiemelt egységhez kerültem, ahol éjjel-nappal gyakorlatozni kellett nagy fegyelem közepette, hanem egy kissé lepusztult, slampos helyre. Szigorúság helyett csóróság volt a jellemző, vagyis ehetetlen ételek mellett alig volt fűtés, hetente maximum 10-12 percig lehetett meleg vízzel tusolni. A slamposság ellenére azért néhanapján elkapta az őrület a hivatásosokat – tiszteket, tiszthelyetteseket –, akik aztán néhány napra komolyan vették magukat, és katonaságot játszottak velünk. Ezt csak súlyosbította az a tény, hogy minket –előfelvetteket – nagyon ritkán engedtek haza, havonta, de előfordult, hogy 100 naponként.
Ezt a váltakozó stresszes és unalmas bentlétet nehéz volt elviselni, főleg a rossz ellátás miatt. Csak külső segítséggel lehetett túllépni ezen a helyzeten. Ez pedig nem volt más, mint a helyőrség csodaelixírje, a „Mami vére”. Ez az ital maga volt a csoda. Több mint a felét fehér bor adta, amit trágyán érleltek, majd cukorral és egyéb vegyi anyagokkal turbóztak fel.
Másik, kisebb részét házilag kotyvasztott vegyes pálinka adta. Na, ez így, együtt sokszorosan hatékony volt. Ha fáztál, ha rossz kedved volt, ha nem mentél haza, ha vissza kellett jönnöd szabadságról, ha bunkók voltak veled… – akkor elég volt egy üveggel, egy literrel elfogyasztanod ebből a gyógyszerből, és máris megszűntek a fájdalmaid. Sőt a lelki gyötrelmeid másnap sem tértek vissza, mert nem volt hova. Olyan másnapos voltál a mamitól, hogy több napig eltartott a felépülésed. Aztán jöhetett egy újabb adag. A vallásos sorstársaim isteni ajándéknak minősítették ezt az elegyet egy-egy „kezelés” után.
Sajnos a rendszerváltást ez a gasztroremek sem élte túl. Ahogy eltűntek a sorkatonák, úgy tűnt el a „Mami vére” is. Sajnos. Sajnos, mert talán ez lehetne az egyik hungaricumunk, talán a most kibontakozó életmód-őrület is használhatná – vagy az egészségügy gyógyszerek helyett.
