Orvoshiány

Az előirányzottól nagyobb pénzigény egyik oka az átlagosan 7 százalékra tehető infláció, valamint az, hogy az egy évvel ezelőtt bevezetett munkaidő-szabályozás végrehajtásához nem rendeltek forrást. Az uniós irányelvhez igazodva tavaly az ügyelet teljes időtartamát munkaidőnek minősítették, így az beleszámít a heti 48 órás munkaidőbe. E fölött hetente 24 órát önként vállalhatnak az orvosok. A törvény szerint a kötelező pihenőidőt ki kell adni, ám a gyógyítás nem állhat meg, így a távollévőket valakinek – akár más kórházból jövőknek – helyettesíteni kell, ami többletforrást igényel.
Tetézi a gondot az ágazat egészében tapasztalható orvos- és szakdolgozóhiány, az öregedő egészségügyi kar, amelynek nincs utánpótlása – mondta Csidei Irén, a Zala megyei kórház főigazgatója. Ezért elkerülhetetlennek tartja a gyógyítási minimum-feltételrendszer felülvizsgálatát, és hogy az emberi erőforrást ne az ágyszámnak, hanem a szükségleteknek, a progresszív betegellátás egyes szintjeinek megfelelően határozzák meg. Úgy látja: hiába van bizonyos helyeken munkaerőtöbblet, az orvos- és nővérszállók hiánya, a tulajdonolt lakások miatti röghöz kötöttség gátolja a mobilitást.
A veszprémi kórházban nincs orvoshiány, a jelentkező rezidensek egy részét föl sem tudják venni – mondja Rácz Jenő. Ez egyrészt a főváros közelségének, másrészt a munkaerő-koncentrálásnak az eredménye. A megye 12 kórházából a dobait és a sümegit összevonták a megyeivel, Zircen és Várpalotán pedig megszüntették az aktív betegellátást, ott csak krónikus betegeket kezelnek.
Tapolcán a szülészetet zárták be, s a település barlangját kihasználva légzésrehabilitációs osztályt alakítottak ki. Az együttműködés a megyehatárokon túl is él, Somogy és Zala kórházaival közösen tervezik, illetve végzik az onkológiai ellátást, és integrálták a képalkotó diagnosztikát (CT, MRI, digitális röntgen), a vizsgálati eredményhez online kapcsolattal jutnak hozzá az orvosok. Így elegendő csupán egy ügyeletes orvost foglalkoztatni, aki akár otthonról is képes a kért adatok továbbítására. Persze mindehhez komoly fejlesztésekre volt szükség, amire nincs mindenhol lehetőség – ismerte el Rácz Jenő.
Varga Piroska, az ELTE Egészség-gazdaságtani Központjának programvezetője a munkaerőhiányt az országon belüli migrációban látja: kontraszelekciót okozott, hogy az orvosok jelentős hányada a magánklinikákon helyezkedett el. Ezt tetézi az országhatáron túli munkavállalás, hogy a nyelveket beszélők, köztük a fiatalok nagy hányada a gazdagabb országokban, a hazai béreknek a sokszorosáért vállal munkát. Ez általános gond az Európai Unióban – mondta Elizabeth Kidd, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának múlt heti konferenciáján. Ezért készíti el az unió az év végére a tagállamok munkaerőhelyzetét bemutató Zöld könyvet, s próbálja összehangolni a képzési rendszereket.
Ez utóbbival van a legkevesebb gondjuk a hazai egyetemeken végzetteknek – állítja Rácz Jenő, aki a két évvel ezelőtti egészségügyi minisztersége idején – felbuzdulva, hogy az Egészségügyi Világszervezet 2006-ban meghirdette az egészségügyi humánerőforrás évtizedét – munkatársaival kidolgozta a hazai Zöld könyvet, ám a foglalkoztatás ügyében azóta sem történt előrelépés.
Most valószínűleg sürgősen letörlik a port a dokumentumról, hiszen az egészségügyi miniszteri posztot alig pár hónapja betöltő Székely Tamás egyik fontos feladatának az ágazati életpályamodell elkészítését jelölte meg. Rácz Jenő azt javasolja, hogy a munkaerő tekintetében donor országok – a sportvilághoz hasonlóan – kompenzációs díjat kapjanak a befogadó országok kórházaitól. Ezzel nem csorbul a munkaerő szabad áramlásának elve az unióban, ám a magyar emberek adóforintjaiból kiképzett doktorokért kárpótlás ütheti a magyarok markát addig is, amíg hazánk versenyképes jövedelempozícióba kerül a gazdagokkal szemben.