A hétköznapi hajtásban sokaknál először csak a reggeli marad ki, később az ebéd is. Ha nem is tudatosan, de egyre többen koplalnak. Ahogy ők mondják: nincs idejük enni. Az arra hajlamosak pedig fogyni kezdenek.
Fogyaszt a stressz? Hol itt a baj? – mondhatják az örökös fogyókúrázók. Az ő szervezetük a raktározásra rendezkedett be, gyomruk legfeljebb a fürdőruhaszezon közeledtének gondolatára szorul össze. Ám alkati kérdés, ki hogyan reagál a szellemi-idegi igénybevételre. Kevesebb szó esik a szerencsésebbnek tartott szikár, vékony nőkről. Ők, ha bekerülnek a mókuskerékbe, kifejezetten hajlamosak belefeledkezni a feladatok özönébe, reggeltől estig teszik a dolgukat, nem látnak, nem hallanak, nem esznek éss fogynak.
A jelenséget a magas iskolázottságú, gyakran vezető beosztású, jellemzően családos, kisgyermekes anyáknál figyelték meg először. A stresszorexia kifejezést ezzel kapcsolatban a bulvársajtóban használják előszeretettel, utalva az anorexiára. Ám míg utóbbi mögött a szándékolt fogyást célzó éhezés és testképzavar áll, addig a stresszorexia nem betegség, „csupán” egy megfigyelt tünetegyüttes, amely a stresszes, maximalista nőkre jellemző. Nekik eszük ágában nincs lefogyni, ők „csak” nem érnek rá enni.
„Tudományos szempontból a stresszorexia nem tekinthető ugyan betegségnek, de egyre gyakoribb jelenség, így mindenképpen komolyan kell venni – szögezi le Dudás Katalin gasztropszichológus. – Nemcsak arról van szó, hogy a stressz egy bizonyos nőtípusnál fogyáshoz is vezethet, hanem az is lényeges, hogy itt az elemi létszükségleteket féltudatosan háttérbe szorítják az életszerepeiket összeegyeztetni igyekvő nők.” Így a dolgozó nők egy arra hajlamos rétege valósággal kifacsarja magát.
ZSÁKUTCA
Minthogy az emésztéssel nemigen kell a szervezetnek bíbelődnie, kezdetben paradox módon még energikusabbnak is érezheti magát az „önéheztető”. Magasabb az adrenalinszintje, túlfűtött. Ráadásul aki rendszeresen megfosztja magát az ebédelés perceinek luxusától, hamarabb is végez a munkahelyén, pontosan odaér a gyerekért, még akár egy bevásárlásra is futja – a nap végén pedig elégedetten pipálhatja ki az aznapi teendőit.
Később az erőnlét, a vitalitás rovására mehet az éhezés. Ritka, aki menetközben nemcsak rájön, mit művel magával, hanem ki is tud tolatni a zsákutcából. A fogyás egy ponton túl ijesztő lehet, sokan ilyenkor rosszindulatú daganatra vagy pajzsmirigy-túlműködésre gondolnak. Rosszabb esetben szervi vagy idegi összeomlásáig tart a menetelés. E ponton kerülnek a képbe a háziorvosok.
„Néhány alapvizsgálat után kiderülhet, hogy a fogyás hátterében a túlpörgött anyagcsere és akár az étvágycsökkentő hatású hormonok fokozottabb termelése állhat. Egy rutin fizikális vizsgálatból például hiánybetegségekre utaló jelek vagy egy rutin laborvizsgálatból a vérszegénység derülhetnek ki” – mondja dr. Csuth Ágnes családorvos. Ha valóban nincs szervi oka a fogyásnak, akkor szerencsés, ha a továbbiakban táplálkozástudományi szakértő vagy gasztroenterológus segíti vissza a pácienst a táplálkozás világába tanácsokkal, étrendek összeállításával. „Ronthat a helyzeten, ha nem ismerik fel időben a fogyás valódi okát, a beteg pedig elveszhet a beutalók és ultrahangleletek tengerében” – mutat rá a doktornő, hozzátéve: célszerű az illető pszichés hátterét is felderíteni. A gyógyulás feltétele kielemezni, hogy milyen stresszkezelési módot alakított ki az illető gyermek- és serdülőkorában, illetve mekkora a nyomás rajta a családban, a munkahelyen.
