Mikor volt utoljára olyan, hogy vártunk valakire öt percet, és közben nem vettük elő a telefonunkat? Vagy felszálltunk egy buszra, leültünk az orvosi rendelőben, esetleg megittunk egy kávét úgy, hogy közben nem néztünk rá a kijelzőre? A kérdés elsőre jelentéktelennek tűnhet. Az okostelefon azonban mára nem egyszerűen egy eszköz lett a sok közül. Fényképezőgép, térkép, pénztárca, újság, televízió, zenelejátszó, munkaeszköz és kapcsolattartási felület egyszerre. Ha pedig éppen egyikre sincs szükségünk, ott van rajta a közösségi média.
Te mennyit nyomkodod a telefond egy átlagos napon?
A magyar adatokból jól látszik, mennyire természetessé vált az állandó online jelenlét. A KSH szerint 2025-ben a lakosság 95,5 százaléka használta már valaha az internetet, 92,8 százalék pedig az adatfelvételt megelőző három hónapban is internetezett. Az internethasználók 84,2 százaléka ráadásul naponta többször vagy gyakorlatilag folyamatosan online van. A mobilpiac számai talán még beszédesebbek. Magyarországon 2025-ben ezer lakosra 1596 mobiltelefon-előfizetés jutott. Ebben természetesen céges előfizetések és gépek közötti kommunikációt szolgáló SIM-kártyák is szerepelnek, tehát nem arról van szó, hogy minden magyar másfél telefonnal járkál. A szám mégis jól mutatja, milyen mélyen beépült a mobiltechnológia a mindennapjainkba.
Már az asztalon fekvő telefon is számíthat
A telefonhasználattal kapcsolatos egyik legérdekesebb kutatási irány nem azt vizsgálja, mi történik akkor, amikor órákon át videókat nézünk. Hanem azt, amikor hozzá sem érünk. A Chicagói Egyetem kutatóinak sokat idézett kísérletében a résztvevők egy részének az asztalon volt a telefonja, mások zsebre vagy táskába tették, egy harmadik csoport pedig egy másik helyiségben hagyta. A telefonjukat közben nem használhatták.
Azok teljesítettek a legjobban bizonyos munkamemóriát és kognitív kapacitást mérő feladatokon, akiknek a telefonja egy másik helyiségben volt. A kutatók szerint ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy már a készülék jelenlétének figyelmen kívül hagyása is leköthet valamennyit a rendelkezésünkre álló figyelmi erőforrásból. Egy 2025-ben megjelent kutatás szintén azt találta, hogy az okostelefonokhoz kapcsolódó ingerek erősen képesek magukra vonni a figyelmet, és a problémás használat összefüggést mutathat a kognitív működés, valamint a test belső jelzéseinek érzékelése terén jelentkező különbségekkel. Vagyis az asztal szélén kijelzővel lefelé fordított telefon sem feltétlenül olyan „láthatatlan”, mint gondolnánk.
Az értesítés után sem biztos, hogy azonnal visszatérünk oda, ahol tartottunk
Munka közben érkezik egy üzenet. Megnézzük, válaszolunk rá, majd folytatjuk a cikket, táblázatot vagy e-mailt.
Legalábbis látszólag.
Az okostelefon egyik sajátossága, hogy rengeteg különböző inger egyetlen készüléken keresztül érkezik hozzánk. Üzenet, hír, e-mail, videó, komment, reakció vagy egy alkalmazás értesítése ugyanazért a figyelemért versenyez. Ez különösen akkor válik feltűnővé, amikor hosszabb ideig kellene egyetlen dologra koncentrálnunk. Nem feltétlenül az a probléma, hogy képtelenek vagyunk figyelni, inkább az, hogy egy olyan környezetet alakítottunk ki magunk körül, amely rendszeresen kínál valami újat. A telefon pedig mindig karnyújtásnyira van.
Az unalom lassan luxussá válik
Talán ez az okostelefon egyik legfurcsább következménye. Korábban egy sor olyan helyzet létezett, amikor egyszerűen nem történt semmi. Sorban állás, buszozás, várakozás, egy rövid séta vagy az a tíz perc, amíg megérkezett valaki. Ma ezeket az apró üresjáratokat könnyű kitölteni. Néhány másodperc alatt megnyithatjuk a Facebookot, TikTokot, Instagramot, YouTube-ot vagy valamelyik híroldalt. Ha az egyik nem érdekes, jön a következő. Ennek van egy kényelmes oldala: ritkábban unatkozunk. Közben azonban éppen azok a percek tűnnek el a napból, amikor az agyunknak nem adunk konkrét feladatot. Nem szükséges ezért démonizálni a telefont. Érdemes viszont néha megfigyelni, milyen automatikusan nyúlunk érte. Sokszor nem azért vesszük elő, mert szükségünk van valamire, hanem azért, mert éppen nincs mit csinálnunk.
Az ágyba is velünk jön
A hálószoba különösen érdekes terület. „Csak megnézek valamit” – aztán húsz perccel később még mindig a képernyőt görgetjük.
A képernyőhasználat és az alvás kapcsolatáról rengeteg kutatás készült, bár az eredmények nem minden részletükben egyformák. Egy 2025-ben publikált, több mint félmillió résztvevő adatait összesítő elemzés szerint minden további napi képernyőóra átlagosan néhány perccel rövidebb alvással járt együtt, és a hosszabb képernyőidő a későbbi lefekvéssel, valamint az elalvási nehézségek nagyobb kockázatával is összefüggött.
Fontos ugyanakkor, hogy az összefüggés nem annyira egyszerű, hogy „telefonozol este, tehát rosszul alszol”. Egy másik, 2025-ös felnőtt lakossági vizsgálat például összetettebb kapcsolatot talált az esti képernyőhasználat és az alvás különböző jellemzői között. Számít, mit csinálunk a képernyőn, milyen gyakran, mennyi ideig, és természetesen az egyéni különbségek sem elhanyagolhatók. A probléma sok esetben prózaibb lehet: ha éjfélkor még fél órát videókat nézünk, akkor fél órával kevesebb idő marad aludni.
A telefon okozza a szorongást, vagy a szorongó ember használja többet a telefonját?
Itt különösen könnyű túlzó következtetésekre jutni. Egy 27 kutatást és több mint 120 ezer résztvevőt összesítő metaanalízis közepes erősségű kapcsolatot talált a problémás okostelefon-használat, valamint a szorongás és depressziós tünetek között. Ez azonban önmagában nem bizonyítja, hogy a telefon okozza ezeket a problémákat. Elképzelhető fordított kapcsolat is: aki rosszabbul érzi magát, gyakrabban menekül a telefonjához, vagy a két jelenség kölcsönösen erősíti egymást.
Ez fontos különbség.
A telefon önmagában nem egy káros tárgy, ahogy az internet vagy a közösségi média sem egyetlen, minden emberre ugyanúgy ható dolog. Sokat számít, hogyan használjuk.
Közben rengeteget kaptunk tőle
Ezt sem érdemes kihagyni a történetből. Ugyanazzal az eszközzel, amely képes órákra beszippantani, videóhívást indíthatunk egy másik kontinensre, néhány másodperc alatt megtalálhatunk egy címet, bankolhatunk, jegyet vásárolhatunk, tanulhatunk, fényképezhetünk vagy segítséget hívhatunk. Még az alvás területén sem kizárólag negatív a kép: kutatások szerint megfelelően kialakított mobilalkalmazások például az álmatlanság kezelését célzó beavatkozások eszközei is lehetnek. Nem az a kérdés tehát, hogy a telefon jó vagy rossz. Sokkal érdekesebb, hogy ki használ kit.
Egy egyszerű kísérlet megmutathatja, mennyire nőtt hozzánk
Nem kell digitális detoxra költözni egy erdei kunyhóba. Egyetlen nap is érdekes eredményt hozhat. Érdemes megnézni a telefon képernyőidő-statisztikáját. Nemcsak az összes időt, hanem azt is, hányszor vesszük kézbe a készüléket, és mely alkalmazások viszik el a legtöbb időt. Aztán meg lehet próbálni néhány hétköznapi helyzetet telefon nélkül: ebéd közben ne legyen az asztalon, séta közben maradjon a zsebben, munkánál kerüljön távolabb, lefekvés előtt pedig egy időre tegyük félre. Nem azért, mert vissza kellene térnünk egy okostelefonok előtti világba. Az már nincs.
Inkább azért, mert néha egészen érdekes megtapasztalni, mi történik, amikor öt percig nincs mit görgetni.
