A Laczkó Dezső Múzeum tájékoztatása szerint a Képzőművészeti Gyűjteményhez tartozó szobor 2023-ban, a „Zöld város” projekt részeként került ki a múzeumépület előtti parkba. A műalkotás új környezetet és szép talapzatot is kapott, és jól illeszkedett a környéken található többi szoborhoz.
Az elmúlt időszakban azonban olyan elváltozásokat vettek észre a szobron, amelyek miatt szakmai segítséget kértek a fővárosi Múzeumi Állományvédelmi Bizottságtól. A szakvélemény alapján végül a műtárgy beszállítása mellett döntöttek.
A levegőszennyezés és a hőingadozás is károsította
A restaurátori álláspont szerint az urbanizációs környezetben jelen lévő levegőszennyező anyagok, valamint a napi és szezonális hőmérséklet-ingadozások korróziós folyamatokat indítottak el a szobor felületén.
Mindez egyenetlen foltosodásban és színelváltozásban, valamint a forrasztási pontok környékén jelentkező sávosodásban mutatkozott meg. A múzeum szerint a beszállított műtárgy tisztításra és konzerválásra szorul, amelyet a szakvélemény alapján okleveles fémrestaurátor végez majd el.
Vagyis az Ülő lány egyelőre nem tűnt el végleg a veszprémi közterületről, most éppen azért került biztonságosabb helyre, hogy megőrizhessék az utókor számára.
Nem marad üresen a megszokott hely
A múzeum a megszokott helyet sem szeretné üresen hagyni. Az elképzelések szerint ideiglenesen Veszprémi Imre Munkácsy-díjas szobrászművész egyik kőből készült alkotása kerülhet a parkba.
Ülő lány (1911)
Csikász Imre egyik főműve, ami különleges helyet foglal el a veszprémi művészettörténetben. Csikász Imre (1884–1914) Veszprém máig egyik legismertebb és legjelentősebb szobrászművésze volt, bár rövidre szabott, mindössze harmincéves életében torzóban maradt munkássága.
A múzeum Képzőművészeti Gyűjteményének egyik legértékesebb darabja az Ülő lány, amelynek egy másik példánya a Margitszigeten látható. A művet Csikász 1911-ben, a Római Magyar Akadémián töltött tanulmányévei alatt készítette.
Az egészalakos szobor a realista hagyományokat követi, miközben a fiatal nőalak természetes mozdulata és összetett testtartása a művész különleges formaérzékéről árulkodik. Az alkotás egyszerre sugároz elevenséget és eleganciát – nem véletlen, hogy Csikász egyik főműveként tartják számon.
Így tehát azoknak a veszprémieknek, akik hiányolták a szobrot, egyelőre nincs okuk aggodalomra. Az Ülő lány jó kezekben van, és a szükséges restaurálás után remélhetőleg ismét méltó helyére kerülhet a múzeum előtti parkban.
