Muraközy Péter pályája nem előre megtervezett kulturális karrierként indult. Saját útját inkább „szerencsének és sodródásnak” nevezi. Bár ma Veszprém kultúráért felelős alpolgármestere, továbbra is elsősorban zenészként tekint magára.
„Alapvetően zenésznek tartom magam a mai napig.”
Talán ebből érthető meg legjobban a kultúráról alkotott gondolkodása is. Számára a kultúra nem csupán rendezvényeket és intézményeket jelent, hanem embereket, találkozásokat és közösségeket. Veszprém kulturális fejlődését is elsősorban ezekből a kapcsolatokból vezeti le.
A Fintortól indult a veszprémi közösségi élet
A kilencvenes években létrejött Fintor klub fontos szerepet játszott ebben. A rendszerváltás után egy fiatal generáció már nem a hagyományos művelődési házakban kereste a közösségi élet új formáit.
Az 1993 körül, a régi Volánklub helyén létrejött Fintornak idővel több mint 1300 tagja lett. A klub működésében a közösség is aktívan részt vett: a tagok pultoztak, plakátoltak, takarítottak, munkájukért pedig pontokat kaptak.
A legfontosabb eredmény azonban nem maga a klub volt, hanem az a kapcsolati háló, amely körülötte kialakult.
A korábbi klubtagok ma is Veszprémben élnek, különböző pályákon dolgoznak, de a közös múlt összeköti őket. Muraközy szerint ez mutatja meg igazán, mit tud létrehozni egy kulturális hely: a hatása évtizedekkel a bezárása után is megmaradhat.
Veszprém a „halott várostól” az Utcazene Fesztiválig
Hasonló közösségi kezdeményezésből nőtt ki a Veszprémi Utcazene Fesztivál is.
A történet egy internetes vitával kezdődött. Az Index fórumán arról beszélgettek, hogy Veszprém „halott város”. A vita később személyes találkozóvá alakult, ahol felmerült a kérdés: mit lehetne tenni azért, hogy több élet legyen a városban?
Innen indult az Utcazene egyik alapgondolata. A cél kezdetben nem egy országosan ismert fesztivál felépítése volt, hanem egyszerűen az, hogy emberek kerüljenek az utcákra, és történjen valami a városban.
Muraközy így emlékszik erre az időszakra:
„A mi időnkben tényleg egy halott város volt Veszprém.”
Az Utcazene később Veszprém egyik legismertebb kulturális eseményévé vált. Sikere szerinte elsősorban nem a fellépők ismertségén múlik.
„Nem a nevek számítanak, hanem az, hogy milyenek ezek az előadók.”
A fesztivál idővel bizalmat épített a közönséggel. A látogatók már akkor is kíváncsiak egy zenekarra, ha nem ismerik a nevét, mert bíznak a szervezők választásában.
Miért működik az Utcazene Veszprémben?
Muraközy szerint az Utcazene nem egyszerű koncertsorozat. A zene inkább eszköz arra, hogy az emberek találkozzanak, beszélgessenek és használják a város köztereit.
Ebben maga Veszprém is kulcsszereplő.
„Ezt nem tudott volna bárhol megtörténni.”
A város utcái, terei és udvarai szerves részévé váltak a fesztiválnak. Éppen ezért a veszprémi Utcazene-modellt nem lehet egyszerűen lemásolni egy másik városban.
Muraközy szerint a siker egyik alapja éppen az, hogy a helyszín és a program egymást erősíti.
A szabadságnak ugyanakkor vannak határai is. Az Utcazene nem zárt fesztiválterület, hanem a város közepén zajlik, ezért azokkal is találkozik, akik nem választották a részvételt. A szervezőknek így a művészi szabadság mellett a lakók és a városi közösség érdekeit is figyelembe kell venniük.
Miért tűntek el a régi klubok?
Muraközy szerint a kilencvenes és kétezres évek klubéletét ma már nem lehet egyszerűen visszahozni. Ennek oka nem elsősorban Veszprém, hanem az egész társadalom megváltozása.
A szórakozóhelyek korábban fontos találkozási pontok voltak. Az emberek ott ismerkedtek, barátkoztak, kapcsolatokat építettek. Muraközy több mint száz olyan párról tud, akik az általuk működtetett helyeken találkoztak, majd összeházasodtak.
Ma ennek jelentős részét digitális platformok vették át.
A klubok ezért nem pusztán szórakozóhelyek voltak, hanem társadalmi infrastruktúraként is működtek. Ez az a funkció, amelyet a mai városi kulturális életnek nehéz pótolnia.
„Veszprém az más”
Veszprém saját kulturális márkáját Muraközy sem próbálja egyetlen szlogennel meghatározni.
Szerinte a város kulturális kisugárzása nagyobb annál, mint amit egy ekkora településtől várnánk. A zenészek régóta érzik, hogy Veszprémben „értő közönség” van, legyen szó komolyzenéről, jazzről vagy könnyűzenéről.
A pontos okot azonban ő sem tudja egy mondatban megmagyarázni.
„Veszprémnek könnyű, Veszprém az más – de hogy miért más, azt fejtsék meg ők.”
A város ereje így nem egyetlen intézményhez vagy rendezvényhez köthető. Inkább helyek, emberek, közösségek és kulturális hagyományok együttese.
Az EKF után a legfontosabb kérdés: mi marad?
Az Európa Kulturális Fővárosa 2023 program egyik kézzelfogható eredménye a kulturális infrastruktúra bővülése. Veszprém ma olyan helyszínekkel rendelkezik, amelyek sokféle kulturális program befogadására alkalmasak.
A következő feladat azonban már nem az infrastruktúra létrehozása, hanem annak megtöltése élettel.
„Hogyan fogjuk úgy használni, hogy ezzel tényleg többek legyünk mint város.”
Muraközy számára az EKF valódi öröksége ezért nem pusztán az épületekben vagy a rendezvények számában mérhető. Legalább ilyen fontosak az EKF során létrejött közösségek és együttműködések.
A valódi kérdés az, hogy ezek közül mi működik még öt vagy tíz év múlva.
Gyárkert: kultúra, gazdaság és kompromisszum
A Gyárkert példája azt mutatja, hogy egy kulturális projektet nem lehet kizárólag művészeti szempontból vizsgálni.
A rendezvények munkát adnak a helyi vállalkozásoknak, bevételt hoznak a vendéglátásnak, miközben kulturális programokat kínálnak a városlakóknak és a turistáknak.
Muraközy szerint ez működő modell lehet, de a konfliktusokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. Egy nagy rendezvény a környéken élőket is terheli, ezért a kulturális élet fejlesztéséhez kompromisszumokra van szükség.
A sikeres kulturális város nem az, ahol a kultúra minden más érdeket felülír, hanem ahol képesek összehangolni a lakók, a gazdaság és a kulturális szereplők érdekeit.
A veszprémi kultúrából még hiányoznak az egyetemisták
Muraközy szerint Veszprém egyik legnagyobb kihasználatlan lehetősége a Pannon Egyetem hallgatóinak bevonása.
„Az egyetemistákat valahogy nem tudjuk bevonni a város kulturális életébe.”
Ez azért különösen fontos, mert a fiatalok hosszú távon a város jövőbeli közösségeit alakítják. A kilencvenes évek Fintor-közössége megmutatta, milyen kapcsolatok jöhetnek létre egy fiatalokból álló kulturális közegben.
Az egyetemisták megszólítása ezért nem egyszerűen közönségszervezési kérdés. Veszprém jövőbeli közösségeinek építéséről is szól.
Fenntartható-e a fesztiválipar?
Muraközy a nagy fesztiválok üzleti modelljével kapcsolatban is kritikus. Szerinte a nemzetközi sztárokért folyó verseny és a növekvő fellépti díjak hosszú távon fenntarthatatlan költségspirált eredményezhetnek.
„Előbb-utóbb szerintem ennek vége, ki fog durranni ez a lufi.”
Ezzel párhuzamosan felértékelődhetnek azok a fesztiválok, amelyek nem kizárólag a sztárfellépőkre építenek, hanem saját karaktert, közönséget és bizalmat alakítanak ki.
Ebben az Utcazene modellje különösen érdekes: a fesztivál értékét nem egyetlen nagy név, hanem a város, a hangulat és a közönség bizalma együtt teremti meg.
Nem több fesztivál kell, hanem élhetőbb város
Muraközy Péter gondolkodásából végül egy következetes kultúrafelfogás rajzolódik ki.
A Fintor legfontosabb öröksége nem maga a klub volt, hanem az ott kialakult kapcsolati háló. Az Utcazene értéke nem pusztán a koncertekben, hanem a városi tér megtöltésében rejlik. Az EKF sikere nemcsak az infrastruktúrán múlik, hanem azon, hogy milyen közösségek maradnak utána. A Gyárkert pedig akkor lehet sikeres, ha a kultúra, a gazdaság és a lakók érdekei egyensúlyba kerülnek.
Veszprém kulturális fejlődésének következő szakasza ezért nem feltétlenül újabb és újabb fesztiválokról szól.
A nagy kérdés inkább az, hogy az Utcazene több évtizedes bizalmából, az EKF örökségéből, a Gyárkertből, a kulturális infrastruktúrából és az új közösségekből sikerül-e olyan városi életet építeni, amely nemcsak turistaként érdekes, hanem hétfő reggel is jó hely az itt élőknek.
Muraközy erre nem kínál kész receptet. De talán éppen ez a lényeg: egy város kulturális életét nem lehet egyetlen projektből vagy szlogennel felépíteni. Közösségek, kapcsolatok és hosszú távú bizalom kellenek hozzá.
