Az atomerőmű nem villanykapcsoló
A szakértő az interjúban hangsúlyozta, hogy egy nukleáris létesítmény üzemeltetése nem hasonlítható a háztartási eszközökhöz. „Ez nem olyan, mint a villanykapcsoló otthon. Tehát, hogy most leoltottuk... aztán felkapcsoljuk és működik”. A jelenlegi helyzet, ahol a négy reaktorból csak egy üzemel, és a nyolc turbinából is csak egy töredéke forog, rendkívüli mérnöki bravúrt igényel a blokkügyeletesektől.
Mártha egy plasztikus hasonlattal élt: a jelenlegi, visszafojtott üzemmód olyan, „mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk”. Bár az orosz gépkönyvek megemlítik ezt az állapotot, a berendezéseket alapvetően arra tervezték, hogy folyamatosan, teljes terhelésen (2000 MW-on) üzemeljenek. A gyakori le- és felterhelés, illetve a leállítás jelentősen „fogyasztja az élettartamát” ezeknek a reaktoroknak.
Mi történik teljes leállás esetén?
A legkritikusabb kérdés, hogy mi történik, ha elfogy a hűtővíz a Dunából és az erőművet teljesen le kell állítani. Mártha Imre szerint ez egy „hajmeresztő pillanat” lenne, több okból is:
Termelőből fogyasztóvá válik: Ha az erőmű leáll, az ország legnagyobb termelőjéből hirtelen az egyik legnagyobb fogyasztójává fordul át. Az önfogyasztása ilyenkor is 50–70 MW lehet, mivel a rendszereket folyamatosan működtetni kell.
A remanens hő kezelése: A reaktorokban a leállítás után is keletkezik úgynevezett remanens (maradék) hő, amit mindenképpen el kell vezetni a biztonság érdekében.
Nehézkes újraindulás és technológiai hiány: Egy teljesen leállított atomerőmű elindítása rendkívül bonyolult. Amíg legalább egy blokk üzemel, az képes „megfűteni” a többit az indításhoz. Érdekesség, hogy a nyolcvanas években a beindításhoz a szovjetek még külön kazánokat építettek, amelyek segítették ezt a folyamatot, ám ezeket azóta elbontották. Így jelenleg egy teljes leállás utáni újraindulás sokkal nagyobb technológiai kockázatot jelentene, mint az erőmű indulásakor.
Technológiai kiút: Távfűtés és hűtőtornyok
Mártha Imre két fő technológiai megoldást lát a jövőre nézve:
Hűtőtornyok alkalmazása: A klímaváltozás miatt elkerülhetetlen lesz a magyar szabadalom alapján működő Heller-Forgó-féle hűtőtornyok építése, hogy ne csak a Duna vizére kelljen támaszkodni.
Távhővezeték Budapestre: Egy 120 kilométeres távvezetékkel az erőmű által termelt, jelenleg a Dunába engedett (vagy ott hűtési problémát okozó) felesleges hőt Budapest, Dunaújváros és Érd távfűtésére lehetne használni, jelentősen javítva az erőmű hatásfokát és csökkentve a folyó hőterhelését.
A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:
