Egy legendás pszichológiai kísérlet
A jelenséget Bertram Forer amerikai pszichológus írta le 1948-ban. Kísérletében 40 egyetemi hallgató töltött ki egy személyiségtesztet, amelyről azt hitték, hogy egyéni, személyre szabott elemzést kapnak majd.
A csavar azonban csak ezután következett, hiszen Forer egyáltalán nem értékelte ki a teszteket. Ehelyett minden résztvevőnek ugyanazt a személyiségjellemzést osztotta ki, amit egy asztrológiai magazin horoszkópjából ollózott ki.
A diákoknak egy ötfokú skálán kellett értékelniük, mennyire pontos rájuk nézve a leírás. Az eredmény meglepő volt, hiszen az átlagos értékelés 4,26 pont lett. A legtöbben úgy érezték, hogy a szöveg kifejezetten róluk szól, pedig nem.
Nem egyszeri véletlen
A kísérletet azóta számos alkalommal megismételték különböző országokban és eltérő társadalmi csoportokban. Az eredmények szinte minden esetben ugyanazt mutatták, az átlagos értékelés körülbelül 4,2 pont maradt.
A kutatások szerint a jelenséget nem befolyásolja sem a nem, sem az életkor, sem a kulturális háttér. Éppen ezért a pszichológusok a Forer-hatást univerzális emberi sajátosságnak tekintik.
Miért dőlünk be neki?
A Forer-hatás azért működik, mert az ilyen személyiségleírások szándékosan nagyon általánosak. Többnyire pozitív tulajdonságokat sorolnak fel, amelyek egyszerre hízelgőek és kellően rugalmasak ahhoz, hogy szinte bárki magára ismerjen bennük.
Ráadásul az emberek szeretnek különlegesnek és egyedinek gondolni magukat. Emiatt hajlamosak figyelmen kívül hagyni, hogy ugyanaz a jellemzés másokra is ugyanilyen jól illene.
Miért hívják Barnum-effektusnak?
A Forer-hatást gyakran Barnum-effektusnak is nevezik. Az elnevezést Paul Meehl pszichológus alkotta meg P. T. Barnum amerikai showman után, aki arról volt híres, hogy kiválóan értett a közönség figyelmének megragadásához és a tömegek pszichológiai befolyásolásához.
A név arra utal, hogy bizonyos állítások „mindenkinek szólnak”, mégis mindenki úgy érzi, hogy személyesen neki készültek.
A mindennapokban is találkozunk vele
A Barnum-effektus nem csupán a pszichológiai laboratóriumokban létezik. Nap mint nap találkozhatunk vele például:
- horoszkópokban;
- jóslatokban;
- grafológiai elemzésekben;
- reklámokban;
- telemarketinges megkeresésekben;
- álláshirdetésekben;
- személyre szabott marketingajánlatokban.
