A Himnusz eléneklését követően Pék Tibor ezredes, a Magyar Honvédség Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ Légi Irányító Központ parancsnoka mondott beszédet, aki Eötvös Károly gondolataival kezdte: „…a nemzet gazdagságát nemcsak vagyonának ezermilliói, erejét nemcsak katonáinak százezrei teszik…” A folytatásban megemlékezett arról, hogy a magyar hősök ünneplése a XX. század elejére datálódik: 1917-ben iktatták törvénybe, ám 1945-től évtizedeken keresztül a jeles nap feledésre volt ítélve a rendszerváltásig. Az Országgyűlés 2001-ben nyilvánította május utolsó vasárnapját a hősök napjává. Az ünnep szól a tiszteletről, a kegyeletről és a nemzeti összetartozásról, s nem csapán a történelmi eseményekre emlékezünk, hanem azokra is, akik életüket, erejüket és hitüket áldozták a magyar hazáért.
A Protestáns Tábori Püspökség kiemelt tábori lelkésze, Szabó György alezredes imádságában a 62. zsoltárból idézett: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget, csak ő az én kősziklám és szabadítóm”.
Köszönetet mondott azoknak, akik a nehéz időkben helyt álltak, vállalták kötelességüket, és akik saját életüknél is fontosabbnak tartották embertársaik védelmét.
A folytatásban a társadalmi és fegyveres szervezetek, katonai nyugállományú egyesületek képviselői helyezték el koszorúikat az emlékmű előtt, Veszprém képviseletében pedig Kovács Áron önkormányzati képviselő.
A programot a Szózat és a Magyar takarodó zárta a MH Veszprém Légierő Zenekar kíséretével.
