Elsőként Abonyi János szólalt fel, beszédében a jelenkor összetett válságjelenségeiből indult ki, amelyeket egymásra rakódó problémák soraként írt le, ugyanakkor rámutatott arra is, hogy ezek mögött egy mélyebb, úgynevezett értékválság húzódik meg. Ennek egyik legfontosabb következményeként a közösségek meggyengülését nevezte meg. Hangsúlyozta, hogy a 21. században egyre kevesebb alkalom nyílik az emberek számára arra, hogy személyesen, közös célok mentén kapcsolódjanak egymáshoz. Ebben a helyzetben különösen nagy szükség van olyan szakemberekre, akik képesek közösségeket építeni, kapcsolatokat erősíteni és bizalmat teremteni. Kiemelte, hogy a közösségszervezés nem elsajátítható pusztán elméleti úton, hanem személyes jelenlétet, tapasztalatot és elkötelezettséget igényel.
A bemutatott film kapcsán úgy fogalmazott, hogy túlmutat egy hagyományos beszámolón, és azt bizonyítja, hogy a közösségépítés élő, cselekvő jelenlét. Külön hangsúlyt adott annak, hogy az erdélyi helyszínek esetében a közösségi munka az identitás megőrzésének egyik legfontosabb eszköze. Beszédét az együttműködés fontosságának kiemelésével zárta, arra biztatva a jelenlévőket, hogy közösen, egymást támogatva folytassák ezt a munkát.
Novák Irén, művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár is köszöntötte a megjelenteket: hangsúlyozta, a fiatalok számára az egyik legfontosabb útravaló az, ha megtanulnak közösségben gondolkodni és együttműködni.
Kiemelte, hogy a szakmai tudás és a nyelvismeret mellett legalább ilyen fontos az a háttér, amelyet egy megtartó közösség biztosít. Elismerően szólt a Pannon Egyetem eredményeiről, külön kiemelve a jelentkezési rekordot, amely szerinte a magas színvonalú oktatómunka bizonyítéka. Az együttműködési megállapodást úgy értékelte, mint amely biztosítja a gyakorlati tapasztalatszerzés lehetőségét a hallgatók számára.
A látóút programot ennek egyik legjobb példájaként említette, amely nemcsak szakmai fejlődést, hanem személyes élményeket és közösségi tapasztalatokat is nyújtott. Beszédében hangsúlyosan megjelent a nemzeti összetartozás gondolata is: kiemelte, hogy a határon túli magyar közösségek példát mutatnak identitásőrzésből és kitartásból, és fontos, hogy a fiatalok ezt közvetlenül is megtapasztalják.
Tábori Ferenc, a vármegyei közgyűlés alelnöke beszédében az esemény központi gondolatához kapcsolódva a „látóút” jelentését értelmezte. Rámutatott arra, hogy ez nem pusztán egy utazást jelent, hanem valódi találkozásokat: emberek, közösségek és tapasztalatok egymásra találását. Hangsúlyozta, hogy a közösségépítés sokszor nem látványos, mégis alapvető jelentőségű munka, amely az egyének odafigyelésére és elkötelezettségére épül. Kiemelte a fiatalok szerepét is, akik nem csupán résztvevői voltak a programnak, hanem aktív alakítói, és akik a jövő közösségeinek formálásában is kulcsszerepet töltenek be.
A felszólalók között szerepelt továbbá Dr. Bodnár Éva is, aki a közösségszervezés képzés oldaláról közelítette meg a témát. Hangsúlyozta a képzés felelősségét abban, hogy a hallgatók ne csupán elméleti tudást szerezzenek, hanem valódi, megélt tapasztalatokon keresztül váljanak elkötelezett szakemberekké. Kiemelte, hogy a látóutak és az ezekhez hasonló kezdeményezések kulcsszerepet játszanak abban, hogy a fiatalok megértsék a közösségi munka lényegét, és képesek legyenek azt saját környezetükben is alkalmazni.
Köszönetet mondott Fábián Gyöngyinek, a közösségszervezés alapszak szakvezetőjének, aki szívvel-lélekkel tesz nap mint nap az ügyért, a fiatalokért, a közösségekért. Továbbá megköszönte Baloghné Uracs Mariannának, a Magyar Közösségépítők Értékszövetsége Egyesület elnökének is az együttműködést. Végül a hallgatóknak is köszöntetet mondott, akik aktívan, lelkesen és kitartóan vetik bele magukat a különféle projektekbe.
