A bakonyi település történetének legsötétebb napja a második világháború végéhez kötődik, amikor a visszavonuló német csapatokat üldöző szovjet alakulatok megérkeztek a községbe. A harcok a faluban ekkorra nagyrészt már elcsitultak, az igazi katasztrófa mégis ezt követően történt, ugyanis a bevonuló Vörös Hadsereg katonái az óvóhelyekről és otthonaikból hurcolták el a falu férfi lakosságát. A helyi magtárnál, illetve a nyílt utcán végrehajtott kegyetlen sortűz során harminckét ártatlan férfi és fiú vesztette életét.
A falu emlékezetébe Fájdalmas Péntekként beégett tragédia évfordulóján a Szentháromság-templomban mutattak be szentmisét. Az eseményen Ovádi Péter, a térség országgyűlési képviselője mondott ünnepi beszédet, aki felidézte, hogy a meggyilkolt fiatal fiúk, testvérek és édesapák fegyver nélkül, a frontvonalakat elkerülve is áldozattá váltak. Ezek az emberek túl akarták élni a világégést, hogy a háború után gondoskodhassanak családjukról és újjáépíthessék otthonaikat. A képviselő felfoghatatlannak nevezte az eseményeket, felhívva a figyelmet arra a kegyetlenségre, ahogy az élet és halál urainak képzelt katonák kirángatták a fegyvertelen embereket szeretteik mellől, majd sortüzet zúdítottak rájuk.
Ovádi Péter beszédében rávilágított a rákövetkező diktatúra évtizedeinek nyomasztó terhére is. Kifejtette, hogy a mártírok halála után az itt maradottaknak elviselhetetlen súllyal kellett együtt élniük, hiszen a gyilkosokat ünnepelniük kellett, a saját halottaikat pedig el kellett hallgatniuk. A képviselő aláhúzta, hogy a hazugságra épülő rendszerek minden esetben elbuknak, az igazság mindig áttöri a sötétséget, így a mai napon már nyíltan kimondható, hogy a szovjet alakulatok ezen a tavaszi napon felszabadítás helyett gyilkoltak.
Az emlékező gondolatok után Ovádi kitért az olaszfalui közösség elképesztő lelki erejére, amely átsegítette a települést ezen a példátlan traumán. Szerinte a közös, megrendítő gyász elszakíthatatlan köteléket hozott létre, és a széthúzás helyett egyetlen nagy, összetartó családdá kovácsolta a település lakóit.
Beszéde zárásaként Ovádi Péter határozottan kijelentette, hogy egyetlen közösséget sem képes semmilyen fegyver vagy elnyomó hatalom megsemmisíteni abban az esetben, ha tagjait az egymás iránti szeretet, a tisztelet és az emlékezet köti össze. A megemlékezés a tisztelet koszorúinak elhelyezésével és csendes főhajtással zárult.
