Az ünnepélyes megemlékezésen barátok, írótársak, családtagok is megjelentek, Kilián László, a Művészetek Háza Veszprém irodalmi igazgatója ki is emelte: Péter nagyon örülne, ha látná, hogy ilyen sokan eljöttek.
Porga Gyula polgármester elmondta: azért gyűltünk össze, hogy elbúcsúzzunk és hálát adjunk Tömöry Péternek. Veszprém kulturális életének definíciója az, hogy minden veszpréminek számít, ami veszprémi szerzőtől, vagy Veszprémben vagy a világ bármely pontján, de Veszprémhez kötődő alkotótól jön létre. Tömöry Péter veszprémi, ezért is örült Porga Gyula, hogy felszólalhatott a megemlékezésen.
Hozzátette, Veszprém mindig is egy befogadó közösség volt, szerencsére sokan érkeztek a városba, megalapozva az erős közösséget. Tömöry mindig is nagy utazó volt, a Kárpát-medencében alkotott, és akármerre járt, közösséget teremtett. Mivel Péter költő, műfordító, színházi rendező volt, ezeken keresztül mind hidat épített: nyelvek és kultúrák között, különféle közösségek között, régiók, és generációk között.
A polgármester elmondta: hite szerint ez egy időszakos búcsú, nem pedig végső, majd a hálára irányította a figyelmet, amiért Tömöry Péter itt volt, élt, alkotott, teremtett.
Porga Gyula beszéde után további emlékezések következtek, amiket versek, dalok kötöttek össze. Felszólalt Kilián László, Fenyvesi Ottó, Ladányi István, Hajba Ferenc, Csabai Tibor, Nagy Károly. A kulturális blokkban fellépett: Kőrösi Csaba, Máté P. Gábor, Módri Györgyi, Diószegi Imola, Péti Kriszti, Varga Richárd, Keresztes János, Bakos Árpád.
Tömöry Péter Kolozsváron született 1943-ban, 1966-ban a Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett román-magyar szakos tanári oklevelet. Két évig Sepsiszentgyörgyön tanított, és mivel alpesi sí szakedzői végzettsége is volt, a brassói síiskola oktatójaként is dolgozott. Színházrendezői képesítést 1974-ben Marosvásárhelyen szerzett. Tömöry Péter költőként a második Forrás-nemzedékkel indult, első versei az Utunkban jelentek meg 1963-ban. Alapító szerkesztőként 1968-72 között a Megyei Tükör rovatvezetője, 1974-78-ig a bukaresti televízió magyar adásának szerkesztő-rendezője volt, 1978-ban települt át Magyarországra. Itt előbb a debreceni színház dramaturgja, 1979-82 között a kecskeméti Katona József Színház rendezője, illetve vezető rendezője, 1982-84 között a veszprémi, 1985-89 között a zalaegerszegi színház rendezője volt. 1983-ban megalapította a veszprémi Harag György irodalmi színpadot.
Németországba költözött 1989-ben, ahol 1991-1993 között a Badische Landesbühne főrendezője lett, majd a bonni Euro Theater Central vezető rendezőjeként és művészeti tanácsadójaként dolgozott 1995-2014 között.
Az ezredfordulótól ismét Magyarországon élt; 2000-2003 között a Veszprémi Petőfi Színház művészeti vezetője volt, 2005-ben ő alapította a veszprémi Visszhang folyóiratot.
Tömöry Péter nevéhez számos novella, regény, riportregény, műfordítás és több mint száz magyar, német, illetve román nyelvű színielőadás fűződik. Kétszer nyerte el az Atelier nemzetközi színházi fesztiválon a legjobb rendezőnek járó díjat.
Ő rendezte a 2001-ben indult magyarpolányi Polányi Passiót is, amely ma már a Veszprém vármegyei értéktárban szerepel. De szóba került az Irodalmi Törvényszék sorozat, amely a hagyományos könyvbemutatók keretein túlmutatva egy valódi törvényszéki helyzeten keresztül, s azok szereplőivel tette láthatóvá, érthetővé az adott művet, ez is Tömöry ötlete volt.
Az emlékező beszédekben egyértelműen kiviláglott Péter személyisége: empatikus, együttérző, örök kíváncsi ember, aki figyelt a másik szavára, aki nem csupán a maga gondolatait hangsúlyozta, de meghallgatta azt is, aki vele szemben állt. Folyamatosan tervezett, rengeteget dolgozott. Elhangzott az is: "Ő tudta, hogyan lehet túlélni a halált".
