Sokan gyűltünk össze Karcsi 75. születésnapját megünnepelni, és őszintén mondom, aki ott volt, talán megérti, milyen nehéz írásban átadni az ott megélteket. A jó hangulat egész este adott volt, a beszélgetés gyakran átment a közönséggel való közös emlékképek tisztázásába, lett tehát egy interaktív, közösségépítő jellege – ahogy az Karcsinak mindig is ment –, amint próbálták minél pontosabban összekaparni a töredékeket.
Az estet Porga Gyula, Veszprém polgármestere nyitotta meg rövid, de személyes hangú köszöntőjével. Beszédében hangsúlyozta, hogy egy városnak nemcsak emblematikus épületei vannak, hanem emblematikus szellemei is: olyan személyiségek, akik jelenlétükkel, munkájukkal és gondolkodásukkal formálják a közösséget. Ezek a szellemek ugyanúgy hozzátartoznak egy város arculatához, mint a terek, az utcák és a falak. Nagy Károlyt ilyen meghatározó, ikonikus figurának nevezte, aki évtizedeken át alakította Veszprém kulturális életét.
A beszélgetést Grászli Bernadett, a Művészetek Háza Veszprém igazgatója és Kilián László író, szerkesztő, az intézmény irodalmi referense vezette. Grászli Bernadett az est elején elmondta: fontosnak tartották, hogy a beszélgetésnek legyenek keretei, ennek érdekében Györgydeák Máté egy montázst készített, amely különféle fogalmakon keresztül vezette végig Nagy Károly életének és munkásságának főbb állomásait. Ezek a hívószavak nemcsak egy pálya ívét rajzolták ki, hanem egy egész korszak kulturális lenyomatát is.
Az első fogalom az epifánia, vagyis vízkereszt volt, amely Nagy Károly születésének napjához kötődik. S bár mint Karcsi mondta, születésének pillanatában – és még sokáig természetesen utána sem – tudta, mi is a vízkereszt, de a születésének körülményei után hamar rátért számára meghatározó nevek felsorolására, és a családi emlékeket baráti emlékezés váltotta fel: Szabados György, Paál István, Szőts Géza, Györgydeák György. Ezek a nevek már előrevetítették azt a szellemi közeget, amelyből Nagy Károly érdeklődése és nyitottsága táplálkozott.
A jazz mint fogalom különösen erős érzelmi töltettel jelent meg. Nagy Károly felidézte, hogy 1965-ban édesapja vitte el a budapesti Népstadionba Louis Armstrong koncertjére, ami sorsfordító élmény lett. Ezt követően kapta meg első trombitáját, és ekkor kezdődött el az a máig tartó, mély kötődés, amely a jazzhez fűzi, bár a trombitát elmondása szerint a szomszédok nem sokáig bírták, így az rövid életűnek bizonyult.
Szóba került a nagymama alakja is, aki 1956-ban egyedül disszidált Amerikába. Karcsi mesélt arról a levélről is, amelyet nemrég írt Donald Trumpnak nagymamája kapcsán…
Az „egyetem” mint fogalom a közösségi élmények időszakát idézte meg. Nagy Károly 1980-ban került az egyetemre mint népművelő, és jó szívvel emlékezett vissza arra az időre, amikor még a menzára is koncerteket szervezett. Táncházak, vetítések, farsangok és gólyabálok váltották egymást, az E-kamara pedig valódi központként működött. Ezek az évek nemcsak kulturális értelemben voltak meghatározóak, hanem közösségteremtő erejük miatt is. Namysłowski, lengyel zenész neve is felidéződött, akit meghívott.
A Dimitrov mint intézmény külön fejezetet kapott a beszélgetésben, ahogy a punk szó is, amihez régi plakátok, koncertemlékek kapcsolódtak. Szóba került Szilágyi László festő is, akinek tragikus sorsa – 2007-ben bekövetkezett öngyilkossága – mély nyomot hagyott Károly életében, többek között azért, mert ő talált rá…
Szóba került a Fiatal Művészek Stúdiója, ahol irodalmárok, fotósok, festők, hivatásos és amatőr alkotók dolgoztak együtt, egymást inspirálva.
A beszélgetés során érintőlegesen felmerült a népművelés és a politika viszonya is, valamint olyan meghatározó személyek, mint Mészáros Zoltán és Muraközy Péter, akik egykor úgy fogalmaztak: „mind Nagykarcsik szerettünk volna lenni”. Ez a mondat talán többet mond minden szakmai felsorolásnál.
A beszélgetés végén Grászli Bernadett behozta Karcsi születésnapi tortáját, majd közös koccintással, kötetlen diskurálással zárult az este. Ahogy a születésnapi beszélgetésen, úgy ebben a cikkben is lehetetlen lenne átadni tüzetesen Karcsi munkásságát, még szerencse, hogy közöttünk jár, és bármikor feltehetjük neki kérdéseinket…
Nagy Karcsival korábban mi is készítettünk nagyinterjút, elsősorban a rendszerváltásban játszott szerepéről.
