Ország Lili egyike azoknak a kiemelkedő művészeknek, akiket az ötvenes-hatvanas években háttérbe szorított a hatalom, így munkássága a szélesebb közönség számára csak fájdalmasan korai halála után válhatott ismertté. Abban az időszakban, amikor a fősodrú művészekkel szembeni elvárás volt a hétköznapi élet optimista realizmussal történő ábrázolása (a szocreál), Ország Lili elvont, metaforikus, strukturálisan építkező ábrázolásmódja a legkevésbé sem talált megértésre.
Munkáinak visszatérő motívuma a fal, ami a kezdeti években még realisztikus ábrázolásban, később struktúrákba szervezve, egyszerre több nézőpontból bemutatva tárul elénk. Amikor belépünk a Laczkó Dezső Múzeum második emeletén berendezett kiállítótérbe, az egyik első festmény, amivel szembetaláljuk magunkat, az 1955-ben készült Kislány fal előtt, melyben a csöppnyi fehér figura – maga az alkotó – elvész a térben, a hatalmas téglafal előtt.
A fal-motívum húsz évvel később, a Labirintus elnevezésű, 48 táblaképet magába foglaló sorozatban csúcsosodik ki – ennek több darabját láthatjuk is a kiállításban. Ezek az alkotó életének utolsó öt évében, 1973 és ’78 készült festmények ugyan a civilizáció hajnaláról származó mitológiában gyökereznek (Ország Lili sokat tanulmányozta az ókori romvárosokban töredékes formában ránk maradt kulturális jeleket), ugyanakkor valójában egy belső, lelki útkeresést szimbolizálnak.
A művésznőt saját traumáinak falai vették körbe és terelték be labirintusának középpontja felé. Ország Lili 1926 nyarán (lassan épp száz éve!) született a kárpátaljai Ungváron, zsidó családba. A holokauszt során a halál előszobájából menekült meg: noha édesapja menlevéllel rendelkezett, a családot mégis elindították Auschwitz felé. Kassáig jutottak, mire a hatóságok végre elfogadták a papírjaikat, és elhagyhatták a vonatot.
Lilit eztán, 1945-ben felvették a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, amit 1950-ben végzett el. Ahogy fentebb említettem, a művész mondanivalója, gondolatvilága nem nyerte el a kommunista rendszer támogatását, és sok más, hasonló cipőben járó művészhez hasonlóan ő is a gyerekeket megszólító területen talált menedékre: az Állami Bábszínház díszletkészítő, majd festőműhelyében dolgozott egészen 1978-ban, 52 éves korában bekövetkezett haláláig.
A kiállítás kurátora Tevesz Mária
Az ötvenes években ismerkedett meg Vasilescu János román származású, ám Magyarországon élő mérnökkel, aki az első pillanatban felismerte a művésznő nagyságát, és ettől kezdve rendszeresen vásárolt tőle képeket, ezáltal mecénásként támogatta is őt a művészete kibontakozásában. Nem pusztán arról van szó, hogy Ország Lili egyike volt a Vasilescu által gyűjtött számos művésznek: a gyűjtő őt helyezte kollekciója középpontjába, gyűjteményét Ország Lili munkássága köré szervezte, és olyan alkotókat keresett, akik vele rokonok stílusban, gondolkodásban.
Legtöbbjüket személyesen is Lilin keresztül ismerte meg. Így vásárolt képeket többek között Kondor Bélától, Keserü Ilonától, Deim Páltól, Maurer Dórától, Korniss Dezsőtől, Moholy-Nagy Lászlótól, Kassák Lajostól is. A jó hír, hogy a gyűjteménynek ezt a szegmensét is láthatja a veszprémi közönség: a másodikon, az Ország Lilinek szentelt teremmel szemben közel ötven alkotást találunk a Vasilescu-gyűjteményből.
A második teremben kéttucat művész munkáiból láthatunk válogatást
Vasilescu János nélkül ugyanis ez a veszprémi kiállítás nem jöhetett volna létre: a műgyűjtő 2006-ban bekövetkezett halála után Győr városára hagyta a kollekcióját azzal a szándékkal, hogy azt egyben tartsa és megfelelő kezekben tudja. Most tehát a Laczkó Dezső Múzeum és a győri Rómer Flóris Múzeum együttműködésének eredményeként csodálhatjuk meg Ország Lili ötvenhat alkotását, és a hozzá művészileg, és gyakran emberileg is közel álló pályatársainak munkáit, egészen május 31-ig.
“Sokszor idézem, mert nem ismerek nálánál pontosabbat. Simone Weil írta: »A szépség labirintus. Sokan elindulnak benne, de feleúton elfáradnak. Csak keveseknek van erejük bejutni a labirintus közepébe. Ott Isten várja, fölfalja és kiokádja őket. Akkor – e választott kevesek – kijönnek a labirintusból, megállnak a labirintus bejáratában, s az arra jövőket szelíden befelé tessékelik.« Te már ott állsz ebben a bizonyos rettenetes és egyedül érdemes útvesztő bejáratában, szelíden befele invitálva az arra jövőket.”
– Pilinszky János: Ország Lili búcsúztatója (1978)
A tárlat csütörtöki megnyitóján Szanyi Brigitta, a veszprémi múzeum vezetője mintegy küldetésnyilatkozatként megfogalmazta: “Ez a kiállítás két múzeum és két város együttműködéseként jött létre. Vidéki múzeumigazgatóként erősen hiszem, hogy csak együtt vagyunk erősek, csak akkor jutunk előre, ha közösen dolgozunk mind a kultúra átadásán, mind pedig örökségünk megőrzésén.”
Szanyi Brigitta
A vidéki lét és a kulturális összefogás jelentősége Porga Gyula veszprémi polgármester köszöntőjében is megjelent. Rámutatott: a főváros brutális erőt képvisel, a vidéki nagyvárosok feladata, hogy ennek ellenpólust mutasson, hogy ez az ország nem csak a fővárosról szól. Ezért fontos, hogy azt a kincset, ami Győrben van, megismerjük Veszprémben és Pannónia más városaiban is, ahogy a Veszprémben fellelhető kincseket is fontos megmutatni minél több helyen – most éppen Zalaegerszegen állomásozik az Egry-gyűjtemény egy szelete.
Porga Gyula
“Törekedjünk arra, hogy azt a sok csodát, ami a vidéki Magyarországon jelen van, akár a múltból megmaradt, akár a jelen által létrehozott kulturális produktum, annak keltsük jó hírét, és utaztassuk, és fogadjuk, és legyünk büszkék arra, hogy mi itt, Pannóniában szolgáljuk ezt a fantasztikus nemzetet!”
Győr városát Pollreisz Balázs polgármesteri biztos képviselte, aki Vasilescu János műgyűjtői munkásságát méltatta: “Ha a művészetet a hatalom magához tudja édesgetni, akkor a művészet – és a művész – elveszti a szabadságát. Különösen igaz ez a Kárpát-medencében. Vasilescu János ez ellen tett.”
Székely Zoltán
A kiállítást a Rómer Flóris Múzeum képviseletében Székely Zoltán igazgató nyitotta meg, aki Vasilescu és Ország Lili barátságát és ennek a gyűjteményre gyakorolt hatását vázolta fel, és elemezte Ország Lili művészetének motívumrendszerét, inspirációit és örökségét.
