Vagabund, betörhetetlen, kőkemény – amerre járt, mindenhol felkavarta az állóvizet – olvasható a kötet hátsó borítóján, melyet a kiadó, a Kék Európa Stúdió tulajdonos-ügyvezetője, Harle Tamás mutatott be a veszprémi közönségnek. Elmondta, hogy a sportág egyik rajongója, Kozma Ivett éveken át győzködte Vass Sándort, hogy mondja tollba kalandos élettörténetét, ami idén érett kötetté.
Tekintettel a helyszínre, a beszélgetést vezető televíziós riporter, Szombathy Pál elsősorban a veszprémi élményeiről faggatta Vass Sándort, aki nosztalgiával emlékezett az itt eltöltött rövid, ám eseményekben gazdag időszakra. Az ismert szakember csak egy évet töltött a királynék városában, ám ez idő alatt több történt vele, mint a sokkal hosszabb szerződést itt kitöltő más edzőkollégáival. Néhány kérdés és felelet után szinte kerekasztallá alakult az interjú, ugyanis Vass Sándor bevonta a beszélgetésbe a nézőtéren helyet foglaló egykori veszprémi kollégáit és játékosait. Ott volt Éles József, Kis Ákos, Fazekas Nándor, Illés Zoltán, Kiss Szilárd edzőtárs, valamint a klub akkori vezetői közül Hajnal Csaba, Hunyadfalvy Ákos, Magyarády Péter, továbbá Dióssy László, Veszprém rendszerváltás utáni első polgármestere.
Mintha tegnap szakadt volna meg közöttük a kapcsolat – ott folytatták, ahol huszonkilenc évvel ezelőtt abbahagyták. Felidézték a régi, emlékezetes sztorikat, vég nélkül ment a poénkodás. Vass Sándor elmondta, amikor Veszprémbe szerződött, tisztában volt azzal, hogy sok nagy egóval rendelkező kézilabdázó alkotja a játékoskeretet, ennek ellenére büszkén vállalta a kihívást, mert edzői pályafutása során először dolgozhatott klasszisokkal. Az öltöző hangadói közül az akkoriban fénykorát élő Éles Józseffel gyűlt meg a legtöbb baja, de sikerült kezelni a nem mindig könnyű helyzetet. Felidézte, hogy egyszer Éles megkérdezte tőle, miért mindig vele kezdi a hibák, problémák kiértékelését, mire Vass az felelte, hogy: „...mert te vagy a bérlista tetején”.
Éles József is elmesélt egyet a sok a régi közös sztoriból, megjegyezve, hogy edzőjük nem tartotta velük szemben a három lépés távolságot, és nem csak ö viccelődött a csapattal, a srácok is megtréfálhatták a jó humorú szakembert. Visszaemlékezése szerint Vass Sándor nem szerette, ha az öltözőben megszólalt valakinek a mobiltelefonja, vagy csak jelzett, mert sms érkezett. Aki elfelejtette kikapcsolni a mobilját, a pittyegés ötezer forintos büntetéssel járt, ami három évtizeddel ezelőtt nem kis pénz volt. Kitalálták, hogy igazi csapatmunkával visszájára fordítják ezt a dolgot. Csellel megszerezték Vass telefonjának feloldókódját, majd trükkösen üzembe helyezték a kikapcsolt készüléket, aztán valamelyik csibész elrejtőzve felhívta a számot, ami hangosan kicsörgött. A hatás frenetikus volt...
Ezek a sztorik nem szerepelnek a könyvben, de számtalan más hasonló régi történet igen. Ahogy a kötet hátsó borítóján még olvasható: Vass Sándor története kész regény, ám ez a könyv több mint egy szimpla életrajz, és nem is csupán sportkötet. Hiszen a szerző, Lantos Gábor hiteles korrajzot ad az elmúlt ötven év magyar valóságáról. Egy állandóan harcban álló ember küzdelmei elevenednek meg életregényének lapjain.
