A tárlaton megtekinthetjük a céh tagjainak aktuális munkáit, képet kaphatunk arról, mi foglalkoztatja a veszprémi művészeket; a műtárgyakat egymás mellé helyezve pedig a momentum sajátos lenyomatát vehetjük szemügyre a mind technikájában, mind tematikájában sokszínű válogatás révén.
A kiállítást péntek délután nyitották meg – a megjelenteket a céh nevében Tungli Zsuzsa köszöntötte, akinek több művét – sajátos, játékos stílusú városképeit – is láthatjuk a tárlaton. A művésznő felidézte a Veszprémi Művész Céh legutóbbi (és mindeddig egyetlen) kiállítását, amit a Hangvillában rendeztek meg: a vármegye alkotóit összefogó közösséget érte annak idején, 2014-ben a megtiszteltetés, hogy a Séd Moziból lett új intézmény egyik első nyilvános rendezvényén bemutatkozhasson.
Dohnál Szonja
Azóta több mint tíz év telt el, és persze a céh tagjai nem pihentek: 2019-ben, a társaság harmincéves jubileumán nagyszabású kiállítást rendeztek a Művészetek Házában, tavaly pedig Budapesten, a Bartók 1 Galériában mutatkoztak be. Most már közelebb járnak a negyedik X-hez, mint a harmadikhoz, és erre a már-már történelmi léptékű időre Dohnál Szonja művészettörténész is reflektált a pénteki rendezvényen. Felidézte a céh eredettörténetét: 1989-ben Raffay Béla szobrászművész salföldi házában alakult meg a társaság, amelybe meghívtak minden, a megyében élő és hivatásszerűen képzőművészettel foglalkozó alkotót. A közös gondolkodás és közösségi élet frissen tartja a közösséget, amely szívesen fogadja a fiatalokat is: az új nemzedék példára és kapaszkodóra lel a társaságban.
Kulcsár Ágnes festőművész és Sótonyi Mónika alpolgármester
A vármegyeszékhely önkormányzatát Sótonyi Mónika képviselte a megnyitón. Az alpolgármester méltatta a közösség évtizedek óta töretlen szerepvállalását a város és a térség kulturális életében. Mint mondta, a “céh” szó a mesterség nívóját, az anyag szeretetét fejezi ki. A politikus az alkotások színvonala mellett a közösség jelentőségére is ráirányította a figyelmet.
A céhtagok munkáit a Hangvilla két szintjén csodálhatjuk meg a folyosók falain. Tájképek és absztrakt művek, textíliák és olajfestmények, síkbeli és térbeli ábrázolások tarka egymásutánisága egy sokszínű, sokféleképpen gondolkodó közösségről árulkodik. A sötétedés után megrendezett megnyitón a helyszín gyenge pontja is érződött: mivel nem biztosított a galériákban megszokott minőségű megvilágítás, a mesterséges fények igazságtalan különbségeket alakítanak ki a munkák között. Némelyik a tekintetet vonzó fényt kap, más alkotások viszont karakterüket vesztik a természetestől merőben eltérő színű lámpa alatt. Az viszont tagadhatatlan, hogy a kiállított műtárgyak olyan magas színvonalat képviselnek, amit ingyenesen látogatható tárlaton ritkán láthatunk. Aki egyébként is megfordul a Hangvillában – akár ebédszünetben, akár az esti előadások előtt – érdemes bebarangolni a felső két szintet, mert ritka ajándékot kaptunk a térség képzőművészeitől.
A kiállítás december 14-ig látogatható.
