Már a bemelegítésnél látszott, hogy a veszprémieknek nem jelenthet gondot a még rutintalan fiatalokból álló szegediek legyőzése. Ezt sejttette a két gárda idei statisztikája is, hiszen a hazaiak mindegyik mérkőzésüket megnyerték, míg a vendégek valamennyit elvesztették. És ahogy az várható is volt, a VESC simán nyert 3-0-ra – az első játszmában tíz, a másodikban öt, a harmadikban pedig megint csak tíz pontot engedélyezve ellenfelének, pedig ekkor már mindenki játéklehetőséget kapott a veszprémieknél. Mindössze „bruttó” ötven percet tartott a meccs. Mi ez ahhoz képest, hogy a szegediek előtte és utána órákon át zötykölődhettek a buszon, ráadásul hazafelé egy nagy veréssel a tarsolyukban...
Csapata látható fölénye ellenére sem volt nyugodt Mészáros Péter. Játékosként egyaránt tíz bajnokságot és Magyar Kupát nyert, kilencvenkétszer játszott a válogatottban feladó poszton. Edzőként ugyancsak nyert csapataival bajnokságot és Magyar Kupát a tavaly nyáron Veszprémbe szerződtetett 58 éves szakember. Minden bizonnyal saját bőrén is tapasztalhatta, mihez vezethet az, ha játékosai lebecsülik az ellenfelet, majd hátrányba kerülve elkezdenek görcsösen küzdeni az eredményért, ezért jobb elejét venni a dolgoknak. Talán ezért, talán eleve a habitusából adódik, hogy Mészáros Péter minden ellenfelet egyformán komolyan vesz, és ezt követeli meg a játékosaitól.
Persze hiba mindig becsúszik a játékba, nem csak akkor, ha nem kellően koncentrál egy sportoló. Ha nem is sokszor, de előfordult a veszprémiek szombati mérkőzésén is. Hiába vezetett már csapata tetemes előnnyel, Mészáros Péter minden hibát azonnal lereagált. Felvonta a szemöldökét, széttárta a karjait, esetleg közben felhúzta a vállait is, vagy mindhármat egyszerre. Természetesen a testbeszéden túl szavakkal is kifejezte nemtetszését, majd többször is türelmesen elmondta, mi lett volna a helyes döntés vagy cselekvés az adott szituációban. Látszott, hogy mutat, magyaráz, biztat, de sosem bánt. Együtt él a játékkal a pálya szélén – ő is sáncol, felad, üt. Legszívesebben mindent ő csinálna lányai helyett: egyszerre lenne liberó, feladó és ütő. A labdamenetek között kortyol egy kis ásványvizet a műanyag palackból, melynek tartalma alig fogy. Igen, ez nem a szomjúság, sokkal inkább a feszültség csillapítása, tehát pótcselekvés. Ahogy az is, amikor enyhén kacsázó léptekkel odamegy a labdatartóhoz és megigazítja, annak ellenére, hogy jó helyen van. De hát valamivel le kell vezetni a mérkőzés izgalmát. A meccs végén visszafogott örömmel nyugtázza csapata győzelmét, és gondolatban talán már a következő ellenféllel meccsel.
